Non vincere sed vastare venimus...

Ezúttal nem untatnom sokáig derék, kitartó olvasóimat, csak egy gyors tényközlést eszközölnék. Az ember az egy faj. A különböző nagyszerű alkotmányokban és alaptörvényekben pedig alapvetően az emberek jogait fektetik le a hozzá(nem)értők. E két - elsőre jelentéktelennek tűnő - tény birtokában talán már másoknak is feltűnik az az égbekiáltó elírás, amely például szeretett országunk még szinte ropogósan friss alaptörvényében tűnik fel:

Sokszor szidom - többek között - a kormányzati kommunikációt, hogy mennyire nem megy az ezzel a feladattal megbízottaknak a profi végrehajtás. Most viszont egy új szempontból világítunk rá egy ilyen kommunikációs helyzetre: a nem-kommunikálásra. A feladat jelen esetben ugyanis az, hogy egy téma NE határozza meg a közbeszédet - és ezt most teljes sikerrel hajtották végre. Jó egy éve megszűnt ugyanis minden magyar állampolgár nyugdíj- és egészségügyi ellátásra való jogosultsága, de erről valahogy senki nem beszélt.

Immár egy hete, hogy Magyarországnak új köztársasági elnöke van. Megszavazták, megválasztották, esküt tett, aláírta, megtapsolták. Na honlapja, az speciel még mindig nincs neki. Persze, mondjuk nyilván nem is fontos, végülis csak egy köztársasági elnök, aki az egész nemzetet szimbolizálja. Mi lettünk hát 2012-ben a honlap nélküli nemzet.

Úton-útfélen azt hallani, hogy a kormány helyt áll majd például az Európai Uniós bírságokért, a visszatérítendő ÁFA-ért, a rosszul kivetett adók kamatáért, és így tovább. Azt is hallani, hogy a kormány nem engedi, hogy emberek az utcára kerüljenek, hogy a kormány kifizeti a károkat, és a kormány megmenti például a nyugdíjakat.

Nem, nem teszi. Pontosabban nem a kormány teszi.

Mintegy berobbant a köztudatba - így pár nappal az érettségik megkezdése előtt - a hír, hogy az oktatási kormányzat emelné az érettségik megfelelési szintjét. Figyelem, dobpergés: 20 százalékról(!!!) 25 százalékra(!!!). A kevéssé szalonképes, ámde olyan képszerű hasonlat jutott eszembe: vihar a biliben.

Új, kétharmados törvényt fogadott el az Országgyűlés, ezúttal önmagáról. Ebben rögzítik, hogy a házelnök kezdeményezésére, a parlament többségének szavazatával egy kirívóan vagy sértően viselkedő honatyától/honanyától megvonható a szó, kizárható az Országgyűlés munkájából, tehát felfüggeszthető.

Becsődölt a lapterjesztés Budapesten. Egyszercsak több alvállalkozó úgy döntött, hogy ők kiszállnak. Ennek jogi részéről most ne beszéljünk. Maradjunk annyiban, hogy a napilapok a fővárosban nem érkeztek meg a háztartásokba. Na és kihasználta bármelyik napilap is ezt a hirtelen keletkezett információ-vákuumot a piacon? Nem.

Na megint itt vagyunk. Adott a szinte korlátlan anyagi és emberi erőforrással rendelkező szervezet, adott a mindenki számára oly nehezen kiérdemelhető presztízs, és akkor jön a dilettantizmus, a nepotizmus, a gőg. Ezért a versenyszférában bárki egy életre kihalna a piacról, de mivel közpénzből van, valószínűleg a felelősök újabb komoly pozíciókra, megbízásokra számíthatnak. Ne adj isten valamely felsőoktatási intézmény jeles oktatóivá avanzsálnak. (Igen, van ilyen. Sőt bevett szokás.)

Mert habár meggyőződésem volt - nem kevés gyakorlati tapasztalatból kiindulva persze -, hogy a magyar vállalkozások úgy és ott tojnak az ügyfélre, ahogy és ahol tudnak, ma akkorát csalódtam pozitívan, hogy azt szavakba kell öntenem! Címszavakban: megígérték, letagadták, felhívtam, nem találták, de megígérték, házhoz hozták, ingyen, igazolás nélkül.

A HVG első felütése olyan komolyra sikeredett, hogy egyetemet belülről látott ember igazán nem kételkedhetett abban, hogy Schmitt Pál plagizált. Nem segítette a helyzetet a köztársasági elnök - e téren is kritikán aluli - szakmai csapata, amely azt tanácsolta, hogy hallgasson az ügyről. Aztán jött a bizottság, amely indokolatlanul hosszú időt töltött ezzel a piszlicsáré üggyel, majd a korona az egészre: hoztak is határozatot, meg nem is.
A blog olvasói tudják, nem szoktam megtagadni tőlük az általam itt kritizált kommunikációs bakik egy helyes, vagy helyesebb megoldási kulcsát.

A világ legjobb bárja, és a világ harmadik legjobb bárja is Budapesten van. A világ negyedik legjobb favágója, a világ legerősebb embere, a világ legjobb kommandós rendőre, a világ legjobb vadászpilótája, és így tovább... Kiválóságok, akikről talán nem is hallottunk még, és sajnos senki nem is terjeszti jóhírüket.

Nem akarok senkire rászállni, de a Citibank megint nagyot lépett hátra, a hova ne vigyem a pénzem listán. Tudom, én várok el túl sokat, mert folyton azt hiszem, hogy az ügyfél - akiből adott vállalkozás megél - fontos. De nem.

Egyre gyakoribbak a fellángoló viták olyan intézmények finanszírozásáról, amelyek a köz javát szolgálják, és részben vagy egészben a köz is finanszírozza őket. Ezt persze explicite senki nem mondja ki, inkább használjuk a kormány, az önkormányzat, az állam, a TB és hasonló rejtőszókat.

Leszögezem: nem hiszek az összeesküvés elméletekben. De ma összeállt a kép. ;o)
Az egész úgy kezdődött, hogy a köztársasági elnök választás egy évre esett az országgyűlési választásokkal. A 2/3-os kormánypárt meg is választotta dr. "a törvényhozás motorja leszek" Schmitt Pált. Majd rögtön ezután úgy rendelkezett, hogy eztán annak a köztársasági elnöknek is jár minden földi jó haláláig, aki csak két évig töltötte be ezt a tisztséget.

Legújabb kommunikációs tanácsunk kezdő sajtósoknak: Hogyan ne készítsünk sajtótájékoztatóra hátteret. Lehet, hogy nem beszélünk idegen nyelveket - pláne a latint - és az is lehet, hogy nem vagyunk fotózásra termett zsenik. De ha az általunk megálmodott háttérképen valami felirat sejlik fel, azért járjunk utána, hogy nem az van odaírva mondjuk Thai nyelven, hogy "aki itt nyilatkozik, az egy fasz".

Hát ezt már komolyan nem hiszem el. Egy globális jelenlétű bank magyarországi leánya kimegy az online közösségi térbe, de minek. Azt hinné az ember, egy ekkora cég megbíz egy kommunikációs céget ezzel a feladattal, vagy saját kommunikációs részlegén belül kialakít egy csapatot erre a feladatra. De nem. Valószínűleg valaki "értekhozzá" asszisztense fogta magát és nekiesett mint - ahogyan azt mondani szokták - tót az anyjának. De miért, mondjátok meg emberek, miért???

Megjelent a McLaren hivatalos 2011-es csapatfotója. Gratulálunk. Te, átlagos karácsonyi családi csoportkép készítő barátom elhinnéd, hogy ezt a képet az F1 egyik milliárdos költségvetésű csapatának hivatalos fotósa készítette el úgy, hogy mintegy hat embert - hat csapattagot - kitakar az előtérben lévő két pilóta és a mérnökök fejei?

Újabb kiváló példát hozott az élet arra, hogyan NE kommunikáljunk. Ezúttal ráadásul egy olyan multinacionális, nagy múltú cégtől, amelytől igazán nem vártuk, hogy ennyire amatőrök. A Hugo Boss F1 pilótákra varrt ruháira kiírt pályázaton ugyanis nyert a magyar tervezésű kalocsai minta. A cég székhelyét is adó németországi minta viszont nagyon hátul kullogott. A cég megoldása (figyelem, állatorvosi ló következik!): azt mondjuk ez biztos csak csalás eredménye lehet, szóval sorsolunk és a német ruha nyert. Pont.

Nem első és nem egyetlen eset, hogy a kormányzat úgy hoz nyilvánosságra egy törvénytervezetet, hogy arról kiderül, nemzetközi egyezményeket, nemzetközi jogot vagy épp alkotmányt sért.

Ilyen volt a Munka Törvénykönyve tervezete de ilyen a Szabálysértési Törvény tervezete is.

Mindenki tudja már. Egy ember - életében nem először - ittasan autót vezetett és balesetet okozott. Büntetése várhatóan szabadságvesztés. Ez így jogszerű, törvényes, igazságos.

De hoppá, ez a másik ember, ez ugyanezt követte el, de szakmája szerint színész, közkedvelt ember. Büntetése várhatóan szabadságvesztés. Ez így jogszerű, törvényes, igazságos.

Az egész úgy kezdődött, hogy a miniszterelnök és felelős minisztere együtt tárgyalt a munkaadói és munkavállalói képviseletek guruival. A hiba ott csúszhatott be, hogy a tárgyalóasztal negyedik oldalán ott ült egymagában a miniszterelnök magyar hangja.

A Mindennapi Pszichológia legutóbbi számában Mannhardt András pszichológus írt arról, hogy az „illegális letöltés” mögött milyen lélektani folyamatok húzódnak meg. A cikk kapcsán – a témával napi szinten foglalkozó szakemberként – több kérdés is felmerült bennem, amelyek a cikk írójának hiányos felkészültségéből fakadtak.

Kezdjük is mindjárt az elején, a címmel: illegális letöltés. Nos, kevéssé ismert tény, de Magyarországon a törvényi szabályozás szerint a - már a szerző szándéka szerint nyilvánosságra hozott - filmeket és zenéket legálisan lehet természetes személyeknek, kizárólag saját célra másolni, letölteni. A közfogalom szerinti letöltés tehát nem illegális.

Történt pedig a XXI. században a világnak azon részén, amelyet fejlettnek is szoktak nevezni, ahol az egészségügyi ellátást államilag központosítottan, kötelezően, járulékos alapon biztosítják "ingyenesen" az állampolgároknak, hogy egyszercsak szüksége lett valakinek egy MRI vizsgálatra. Emberünket az orvos megvizsgálta, majd megállapította, hogy a további kezelés meghatározása végett, amely a gerinc bántalmait orvosolná, szükség van két MRI felvételre. Ezért hát pecsétes papíron kérte illetékes vizsgálót, hogy ejtse meg a vizsgálatot, melynek fedezete derék honpolgárunk 17 éve fennálló folyamatos munkaviszonya után megfizetett egészségbiztosítási járuléka, amelyet persze nem személy szerinti folyószámlán tartanak nyilván, hanem a kölcsönösség alapján az eddig a nagy kalapba befizetett járulékok után járandóssága, hogy ezt a vizsgálatot a OEP finanszírozza.

Magyarország legnagyobb problémája jelenleg nem az államadósság mértéke, hiszen ennél sokkal nagyobb adóssággal is működnek államok, a miénknél jobban. Magyarország legnagyobb problémája a munkanélküliség, hiszen 600.000 ember nem talál munkát, 600.000 ember nem termel, 600.000 ember nem költi el a fizetését, azaz 600.000 ember nem gyorsítja a gazdaságot. Termelés akkor van, ha van kereslet. Kereslet akkor van, ha van fizetőképes vásárló. Lássuk, mit lehetne kellene tenni, és mi lenne az ára a gyors fellendülésnek.

Egy Országgyűlési képviselő ma úgy nyilatkozott, hogy "ha egy törvénymódosítás kapcsán a kormánynak nem sikerül megállapodnia az érintettekkel, akkor a jövőben is egyéni képviselői indítványokkal fogják rövidre zárni az egyeztetéseket".

Na kérem, magyarul: ha nem tetszik amit én mondok, lenyomom a torkodon erőből.