Történt pedig a XXI. században a világnak azon részén, amelyet fejlettnek is szoktak nevezni, ahol az egészségügyi ellátást államilag központosítottan, kötelezően, járulékos alapon biztosítják "ingyenesen" az állampolgároknak, hogy egyszercsak szüksége lett valakinek egy MRI vizsgálatra. Emberünket az orvos megvizsgálta, majd megállapította, hogy a további kezelés meghatározása végett, amely a gerinc bántalmait orvosolná, szükség van két MRI felvételre. Ezért hát pecsétes papíron kérte illetékes vizsgálót, hogy ejtse meg a vizsgálatot, melynek fedezete derék honpolgárunk 17 éve fennálló folyamatos munkaviszonya után megfizetett egészségbiztosítási járuléka, amelyet persze nem személy szerinti folyószámlán tartanak nyilván, hanem a kölcsönösség alapján az eddig a nagy kalapba befizetett járulékok után járandóssága, hogy ezt a vizsgálatot a OEP finanszírozza.
A vizsgálatra elő is jegyezték sebtiben, és szóltak, hogy akkor két hónap és 6 nap után mehet is.
Törvénytisztelő állampolgárunk először meghökkent, de aztán azzal nyugtatta magát, hogy hát rossz helyzetben van az ország, az állam, a kincstár, ez meg egy modern orvosi műszer, ami nagy helyet is foglal, hát biztos csak kevés van belőle, betegből meg sok. Beletelhet akár 9 hétbe is, míg sorra kerül.
Tudatos állampolgár azonban azért utánajárt, és megtudta, hogy ha van elég pénze, akkor akár két nap alatt is sorra kerülhet. Ez elgondolkodtatta. Etikus-e pénzért megvenni a sorban előkelőbb helyet, másokat még hátrébb szorítva?
Megdöbbent állampolgár aztán leesett állal vette tudomásul, hogy szó sincs az eddig feltételezései helyességéről. Több ilyen gép is működik az országban. A pénzért megvett korábbi időpont pedig nem nyújtja a listán várakozók idejét.
Mint kiderült, pusztán arról van szó, hogy az OEP havonta X vizsgálatot finanszíroz, és ha ez a keret országos szinten adott hónapban megtelt, úgy leállnak a gépek. Ez úgy adott hónap első hetében rendszerint meg is történik. Leleményes azonban a rendszer, mert a maradék három hétben azért mégse porosodjon a gép, meg a működtető orvosok három heti bére se menjen kárba, ezért ha orvosi rendelvénnyel a kezedben (de akár anélkül!) is kifizeted a vizsgálatot magadnak, akkor persze szinte bármikor beizzítják a mágneseket neked, és kész is az egyik legmodernebb képalkotó berendezéssel készült felvétel és a diagnózis.
Röviden tehát: ha orvosilag indokolt a vizsgálat, szükséged van rá, akkor nem sürgős. Ha semmi bajod csak kíváncsi vagy, akár azonnal is belefér.
Mindeközben:
Az egészségügyi kiadások teljes összege (beleértve az állami, és a privát kiadásokat is) 2009-ben a hazai GDP 7,4 százalékát tette ki, amely elmarad az OECD-országok 9,5 százalékos átlagától.
Magyarország az egy főre jutó egészségügyi kiadások tekintetében is messze elmarad az OECD átlagtól: 2009-ben, vásárlóerő-paritáson számítva összesen 1511 dollár jutott egy főre, szemben az OECD átlag 3223 dollárjával.
A legtöbb tagországban az egészségügy finanszírozásának fő forrása az állam, kivéve Chilét, Mexikót és az Egyesült Államokat. Hazánkban az állami források fedezték az összes kiadás 69,7 százalékát, amely elmarad az OECD átlag 71,1 százalékától.
2009-ben Magyarországon 1000 főre három orvos jutott, amely valamivel alacsonyabb az átlag 3,1 főnél. A nővérek száma szintén átlagon aluli volt: ezer magyar lakosra 6,2 nővér jutott, míg a többi tagországban átlagosan 8,4.
Az elmúlt évtizedben az OECD legtöbb tagországában nőtt a rendelkezése álló diagnosztikai berendezések (pl. CT, MRI) száma, hazánkban azonban még mindig jóval kevesebb ilyen berendezés jut egymillió lakosra, mint másutt (hazánkban rendre 7,2 és 2,8, míg az OECD átlag 22,1 illetve 12).
Minderről bővebben itt olvashatsz.
