Sokszor szidom - többek között - a kormányzati kommunikációt, hogy mennyire nem megy az ezzel a feladattal megbízottaknak a profi végrehajtás. Most viszont egy új szempontból világítunk rá egy ilyen kommunikációs helyzetre: a nem-kommunikálásra. A feladat jelen esetben ugyanis az, hogy egy téma NE határozza meg a közbeszédet - és ezt most teljes sikerrel hajtották végre. Jó egy éve megszűnt ugyanis minden magyar állampolgár nyugdíj- és egészségügyi ellátásra való jogosultsága, de erről valahogy senki nem beszélt.
A helyzetet két párhuzamos esemény állította elő: egyrészről kikerült az egykor alkotmánynak - ma alaptörvénynek - nevezett írásból a társadalombiztosításhoz való jog, másrészről pedig egyes társadalombiztosítási járulékokat nemes egyszerűséggel adókká kereszteltek át.
Elsőre lehet, hogy egyik sem hangzik túl vészesnek, ám valójában, ha a szavak jelentése mögé nézünk, már van bőven miért aggódnunk. A járulék fogalma ugyanis feltételezi a járadék fogalmát is, azaz hogy amíg egészségesen és szorgosan például egészségügyi járulékot fizettem az államkasszába, addig betegségem esetén járt nekem a járadék ezért cserébe. Adók esetén ilyen fogalompárosítás nincs.
Hovatovább egy járulékból származó állami bevételt csak az adott célra lehet elkölteni, a példa esetében egészségügyre. Adók esetében ilyen kötöttség még távolról sem létezik. Így tehát a szociális hozzájárulási adóból befolyó pénzt az állam mostantól akár a parlamenti pártok finanszírozására, vagy hőlégballonok reptetésére is költheti.
Mindezzel párhuzamosan új alaptörvényünk született, amely immár nem tartalmazza a társadalombiztosítás szót, ellenben a testi és lelki egészséghez való jogot csakúgy mint az időskori megélhetés biztosítását "segíti".
Nem pedig "a társadalombiztosítási rendszer - ezen belül pedig kiemelten a nyugdíjrendszer és az egészségbiztosítási rendszer - fenntartásával és működtetésével biztosítja."
Hmm...
És a tanulság? Nos nyájas olvasó, a tanulság az, hogy a kommunikáció nem mindig arról szól, hogy miről beszélünk, hanem bizony sokszor arról, hogy miről ne beszéljünk. És így lett megfosztva 10.000.000 magyar állampolgár néhány alapvető szociális jogától úgy, hogy erről nem is tudtak. És hát ha nem tudtak róla, nem is tiltakozhattak.
Ha pedig nem tiltakoztak ellene, akkor végeredményben egyetértettek, nem igaz?
