Újabb kiváló példát hozott az élet arra, hogyan NE kommunikáljunk. Ezúttal ráadásul egy olyan multinacionális, nagy múltú cégtől, amelytől igazán nem vártuk, hogy ennyire amatőrök. A Hugo Boss F1 pilótákra varrt ruháira kiírt pályázaton ugyanis nyert a magyar tervezésű kalocsai minta. A cég székhelyét is adó németországi minta viszont nagyon hátul kullogott. A cég megoldása (figyelem, állatorvosi ló következik!): azt mondjuk ez biztos csak csalás eredménye lehet, szóval sorsolunk és a német ruha nyert. Pont.
Aztán az internetes közösség zúgolódásának köszönhetően (no meg a fél kilométernyire kilógó lólábat tovább nem eltagadva) jött a válságkommunikáció. Ja nem, az még váratott magára. Hisz nem sürgős. A versenyt hirdető hivatalos honlapon napokig!! nem volt érdemi infó. Majd az jelent meg, hogy a versenyt lenullázzák és 3 napig újraindítják. Hétfőtől. Keddtől. Keddtől, de csak délutántól. Szerdától. Újraindult. Ja, és a német ruha a sorsoláson ugye mindenképpen nyert, szóval az tuti kint lesz a futamon, és a tervezője is. A valós versenyben felülkerekedő minta tervezője az eredeti játékszabályokkal ellentétben nem utazhat ki a futamra.
Eddig is nagyon gáz volt, de az élet 19-re lapot húzott és vitte a bankot. A magyar dizájn magasan verte ezúttal is a versenyt. Pedig itt már nagyon odafigyeltek az informatikusok, hogy ne lehessen csalni.
És a kommunikáció? Nos, az lényegében elmaradt. Végül Jenson Button viselte a kalocsai mintás ruhát, Hamilton pedig a német ruhát. Bocsánatkérés, utókommunikáció nincs. Felejteni próbálás az van.
Csakhogy a szőnyeg alá söprés ilyen esetekben nemhogy nem működik, de a lehető legrosszabb taktika.
A helyes megoldás először is az, hogy akkor hirdetek világraszóló online versenyt, ha tudom biztosítani a csalásmentes környezetet. Ha kreatívék ennek ellenére minden szabályt betartva legyűrik a rendszert, az a rendszertervező hibája, és nem csalás.
Ha a balhé kiverése után ráadásul kiderül, hogy akik nyertek, nem is csaltak, hanem tényleg ennyire tetszett a dizájn a népnek, akkor sűrűn és őszinte arccal (tükör előtt gyakorlás ajánlott!) elnézést kérek és mindent megteszek, hogy a már jóelőre meghurcolt nyertes feledje bánatát, és végül csak jót mondjon a versenyt kiíró szervezetről.
Harmadjára pedig a válságkommunikáció lényege az azonnali reagálás, nem pedig a "majd lesz valami".
