Úton-útfélen azt hallani, hogy a kormány helyt áll majd például az Európai Uniós bírságokért, a visszatérítendő ÁFA-ért, a rosszul kivetett adók kamatáért, és így tovább. Azt is hallani, hogy a kormány nem engedi, hogy emberek az utcára kerüljenek, hogy a kormány kifizeti a károkat, és a kormány megmenti például a nyugdíjakat.
Nem, nem teszi. Pontosabban nem a kormány teszi.
Oktatási rendszerünk legalapvetőbb hibája az állampolgári ismeretek és a társadalomismeret oktatás gyakorlatilag teljes hiánya. (Igen, vannak hasonló nevű órák a gimnáziumokban, de ott nem szakirányos tanárok tanítanak nem társadalomismeretet – ez sajnos tény.) Ennek a hiánynak köszönhetően egy 18 évesen az iskolapadból éppen kilökött szavazójoggal bíró, a törvény teljes szigorával büntethető és születésnapjára bizony komoly anyagi kötelezettségekkel megajándékozott ifjú állampolgár úgy áll az élet (a munka világa) küszöbén, hogy totál sötétségben él. Fogalma sincs például arról, hogy neki SZJA bevallást kell leadnia május 31-ig. Igen, ha még nem is volt keresete, akkor is. Nem tudja, hogy a soron következő választásokon pontosan miért is kellene részt vennie, ott kikre és milyen alapon kellene X-et húznia. Nem tudja azt sem, ha egy rendőr bekopog hozzá vagy egy ellenőr megállítja az utcán, mit tehet és mit nem. Ha baleset éri, fogalma sincs arról, hogy milyen ellátásra jogosult, hol, milyen alapon, mit tehet vagy nem tehet vele az orvos. De ezeken túllépve, most csak egy részletéről szólnék ennek a problémakörnek.
Ez az ifjú állampolgár el fogja hinni, hogy a kormány megmenti őt. Hogy a kormány jót áll az ő bedőlt hiteléért. És a kormány majd kifizeti helyette. Például a gázt vagy a villanyt, amelynek árát olyan jóságosan maximalizálta a kormány, elérve ezzel, hogy „na ügye lehet olcsóbban is adni Magyarországon azt a gázt, végre nem a külföldi nagytőke nyeli le a mértéktelen hasznot az én kis téli melegedésemen, esti lámpagyújtásomon”.
Amit senki nem mond el ennek a kedves és naiv állampolgárnak, az a rideg tény: a kormánynak nincs pénze. (OMG!!) És azt, hogy nincs ingyen ebéd.
Először is azért, mert az nem a kormány pénze, hanem az államé.
Másodszor azért, mert az ország költségvetésének minimális része az az összeg, ami például tőkejövedelemből, bérbeadásból, szolgáltatási díjakból, részvényekből és jutalékokból folyik be, azaz konkrétan nem adókból. Miért a különbségtétel? Mert az adót vagy mi, állampolgárok fizetjük be az államkasszába, vagy közvetetten a mi bérünkből fogyasztásra elköltött javakból származó bevételéből a vállalkozások. És csak az ezen kívüli bevételek lehetnének kis túlzással az állam saját bevételei.
Harmadszor azért, mert semmi sincs ingyen. Habár rossz szóhasználattal azt mondjuk, ingyenes egészségügyi ellátás vagy éppen közoktatás, valójában iszonyú pénzbe kerül mindkettő, csak éppen helyben nem kell érte fizetni. Hanem előre, igénybevételtől függetlenül mindenkinek, és központilag. Ergó mindannyian fizetünk érte. Ezért a hatalmas különbség a bruttó bér és a nettó bér között például.
Ja és a maximalizált gázárak. Ugye senki nem hiszi, hogy azért, mert Magyarország kormánya azt mondta, nem kerülhet többe X forintnál egy köbméter gáz, akkor innentől kezdve Szaúd-Arábia és Irak valamint Oroszország és Kanada ennyiért fogja kitermelni, ideszállítani és a kedves magyar állampolgároknak odaadni? Nem. A vállalat azt fogja mondani: nekem ennyibe került az előállítása, plusz ennyi hasznot teszek rá, és vagy megveszed ennyiért, vagy nem kapsz. Mert ugyanennyiért megveszik majd mások, te meg gáz nélkül nem tudod működtetni az országot. Ja, és bárhol máshol is ennyibe kerül.
Mégis van maximált gázár. Na, ki fizeti meg a különbséget a piaci ár és a lakossági maximált ár között? Na ki?
Mit tanultunk mindebből?
Amikor tehát a kormány azt mondja, jót áll valamiért, kifizet valamit, maximalizálja az árát egy közszolgáltatásnak, valójában azt mondja: az emberek pénzéből, amit adóként beszedek, többet csoportosítok át majd erre a tételre, valami más kiadás kárára. Vagy ha nem más kiadás kárára, akkor egyszerűen több adót fogok beszedni tőlük. (csekkadó, telefonadó, füstadó, szolidaritási adó, biztosítási adó, megemelt ÁFA, stb.)
Látom, egyesek szemében kétely fénye pislog. Olvassunk most el egy interjúrészletet valakitől, akinek mostanában olyan sokan hisznek. Az idézet végén elmondom, ki mondta ezt.
„Azt az alapigazságot kell, bármilyen banálisan is hangzik, elmondanom önnek, hogy a kormánynak nincsen pénze. Az adófizetőknek van pénzük, amelyet adók formájában befizetnek a költségvetésben, költségvetésbe. Tehát ha bárkinek bármiért akár kárpótlást, akár korábbi rossz üzletért önhibáján kívül - mint ebben az esetben is erről van szó - elszenvedett veszteségért a kormány helytáll vagy fizet, azt úgy teszi meg, hogy másnak a pénzét adja oda. Tehát nem olyan evidens az, hogy ha valaki bajba kerül, mondjuk korábbi befektetését elvesztette - itt is erről van szó -, akkor a kormánynak azonnal helyt kell állnia. Mert azt csak úgy tudom megtenni, hogy valahonnan azt a pénzt el kell vennem. Vagy több adót kell kivetni, vagy az egészségügytől, oktatástól, nyugdíjasoktól, mezőgazdaságtól, vidékfejlesztéstől, ki tudja, honnan - biztos, hogy olyan helyről, ahol meglenne egyébként a szükség arra a pénzre - kell elvenni, és ide átcsoportosítani. Én tudom, hogy a magyar közvélemény nem így gondolkodik. Nagyon érdekes fölméréseket szoktam olvasni, mert próbálom követni az ország gondolkodásának alakulását, a magyar emberek nagyjából úgy gondolkodnak - nem akarok általánosítani, de van egy ilyen főirány vagy tendencia -, hogy az állam bizonyos dolgokat föltétlenül végezzen el. És amikor megkérdezik őket, hogy hajlandóak-e annak érdekében, hogy az állam ezeket a bizonyos dolgokat, amiket ők természetesnek vesznek, elvégezzen, akkor azt mondják, hogy ők azért nem akarnak nagyobb adót fizetni. Őket csak hagyják békén. Most ez egy érthető gondolkodásmód, de nem feltétlenül logikus. A dolgok összekapcsolódnak egymással. Tehát én azt szeretném, hogyha azt látná világosan Magyarország minden polgára, hogy amikor a kormány azt mondja, hogy uraim, ennyi pénz van, akkor azt őszintén mondja. Akkor valóban nincsen több, akkor abból kell gazdálkodnunk. És onnan, ebből az összegből kell megpróbálnunk egyszerre több terület bajait is orvosolni. Ezért van az, hogy a kormány - és én magam, személy szerint is - korábbi üzleti befektetések, még ha önhibán kívül elszenvedett veszteségeiről van is szó, óvatosabban bánok a ceruzával, és nem engedem, hogy vastagon fogjon, mert azt valaki másnak, valamely másik magyar embernek ki kell fizetnie. Vannak Magyarországon egyébként már - még ha nem is eléggé fejlettek - olyan intézmények, befektetési biztosítási alapok és hasonlók, amelyekre át lehet hárítani egy veszteség egy részét. Amikor valaki befektet, akkor gondolhat ilyen veszélyhelyzetre is, és azért tehet lépéseket, hogy ha ilyen kár érné, az mégsem legyen olyan súlyos, mint az ön által most említett kisbefektetők esetében. ´90-ben volt az első választás, most tanuljuk a kapitalista világnak ezeket a pénzügyi intézményeit, pénzkezeléseit, befektetéseit, és ez egy fájdalmas folyamat. Akin lehet, a kormány igyekszik segíteni, de nem akarok mások rovására rossz befektetéseket kompenzálni.”
