Na megint itt vagyunk. Adott a szinte korlátlan anyagi és emberi erőforrással rendelkező szervezet, adott a mindenki számára oly nehezen kiérdemelhető presztízs, és akkor jön a dilettantizmus, a nepotizmus, a gőg. Ezért a versenyszférában bárki egy életre kihalna a piacról, de mivel közpénzből van, valószínűleg a felelősök újabb komoly pozíciókra, megbízásokra számíthatnak. Ne adj isten valamely felsőoktatási intézmény jeles oktatóivá avanzsálnak. (Igen, van ilyen. Sőt bevett szokás.)

Miután a Köztársasági Elnöki Hivatal kommunikációs csapata eddig is hibát hibára halmozott, a helyesírási hibás levelek közzétételétől a műinterjú engedéséig/forszírozásáig, krízis kommunikációból újabb állatorvosi lóhoz méltó példát szolgáltatott.

Schmitt Pál egy szép hétfői napon, április 2-án besétált a parlamentbe és lemondott hivataláról. Az Alaptörvény és a Köztársasági elnök jogállásáról szóló törvény rendelkezései által nyújtott késleltető lehetőségekkel senki nem kívánt élni, így az Országgyűlés még aznap este el is fogadta a lemondást. Mi több, a Magyar Közlönyben hivatalosan meg is jelent - még aznap!

A lemondott elnök helyébe az Alaptörvény erejénél fogva azonnal, és külön intézkedés nélkül belépett a házelnök.

Mindezek a történések ellenére április 4-én még ez a kép fogadta a látogatót a keh.hu portálján:

Három napba tellett, mire érdemi reakciót váltottak ki az események a KEH kommunikációs csapatából. És az eredmény:

Gratulálunk. Tehát amíg nincs újabb, megválasztott elnöke a köztársaságnak, addig érdemi információ sincs semmiről, amit az eddigi elnökök tettek, esetleg információ magáról a hivatalról, netalán a kialakult helyzet jogi környezetéről.