A hétfői Népszabadság olvasókat furcsa kép fogadta. A teljes címlapot befedte a Telekom hirdetése. Elő szokott fordulni hasonló, de igen ritka. Mondjuk amikor a sajtószabadság elvesztése ellen tiltakoztak a lapok, akkor jelentek meg üres címlappal. Most azonban nem az a helyzet.
Az első kérdés mindjárt az: te jó ég, mennyibe kerülhetett ez a Telekomnak?
A válasz sokkoló: árbevételükhöz mérten meg sem érezték ezt a hirdetést. Valószínűleg többet költenek egy hét alatt reprezentációra (pogácsa, kávé, ajándéktoll)... Ha viszont azt nézzük, hogy ezzel hány potenciális ügyfelet értek el, az már siralmas. Nem véletlen, hogy eléggé eltűntek a hirdetők a Népszabadság nyomtatott verziójából...
A második kérdés mindjárt az: mennyire lehet sz@rban egy nagymúltú országos politikai napilap, ha eladja a teljes címlapját egy gagyi reklámnak?
Amúgy nagyon, de nem is ez az igazi válasz, hiszen az ezért kapott pénz nem különösebben lendít a lap anyagi helyzetén. Egy zugfirkászt a sok közül egy évig tovább fizethetnek. A válasz a harmadik kérdésben leledzik.
Kinek érte ez meg akkor?
Annak a telekom óriásnak, aki a választások előtt finoman - alig észrevehetően, de észrevehetően - üzenni akart. Telekom különadó? Nem tetszik. Olyannyira, hogy inkább kiszórok egy rakat pénzt az ablakon a másik irányba, mint hogy nektek adjam. Mert megtehetem. És mert nem tetszik a rendszer.
És ezért, már a Népszabadságnak is megérte "beáldozni" egy címlapot.
