Drága interneten nevelkedett gyermekeim, kedves online újságírók! Nem elég használni az eszközt, illik tudni azt is, hogyan működik. A Facebook például egy üzleti vállalkozás terméke, amelyet pénzügyi értelemben ingyenesen* használhat bárki, aki elfogadja a felhasználási feltételeket. Bár eredetileg magánemberek számára tervezték, az üzleti felhasználás is elég elterjedt lett. Az elv azonban itt is ugyanaz maradt: önként és ingyenesen lehet csatlakozni és használni, cserébe nyilván nincs beleszólásunk, hogyan működik. Ki lehet ugyanakkor lépni bármikor...
A legutóbbi hír, hogy egy norvég lap főszerkesztője cenzúrával vádolta meg a Facebook feltalálóját, miután a lap Facebook oldaláról az automatikus képelemző rendszer törölt egy képet, amelyen egy meztelen kislány látható.
Lássuk persze a kontextust is: a kép egy ikonikussá vált, díjnyertes, háborúellenes fotó Vietnamból, valóban. Akkor és ott, amikor publikálták, helye volt.
Ma azonban ezt a képet egy ingyenesen használható közösségi rendszerbe töltötte fel egy profitorientált lap szerkesztője, aki maga is tudta (?), hogy ez a rendszer az elképzelhetetlen mennyiségű felhasználó és feltöltött adat miatt elsősorban nem embereket, hanem számítógépes algoritmusokat használ az elsődleges szűrésre. A kép, amit feltöltöttek pedig valóban, egy teljesen meztelen kislányt ábrázolt.
A gép, az algoritmus, a programozó nem hibázott tehát. A norvég szerkesztő - aki vagy olyan hülye, hogy nem tudja, vagy csak ennyire szakmaiatlan - pedig magát égeti le mindazok előtt, akik tudják, hogy a Facebook egy üzleti vállalkozás, ami amúgy ingyenesen* használható termékét teszi elérhetővé azok számára, akik elfogadják a felhasználási feltételeit. Nem pedig egy újság, főszerkesztővel.
*pénzügyi értelemben igen, ingyenes, fizetni nem kell érte. Ellenben adataink áruba bocsátásával - melyhez hozzájárulunk a felhasználási feltételek elfogadásával - persze jócskán megfizetünk.