Mert az lett volna csak az igazi nagy baki, ha jelenünk Orbán Viktora elmegy a Hősök terére szónokolni Nagy Imre újratemetésének évfordulóján. Oda, ahol 25 évvel ezelőtt a múlt Orbán Viktora beszélt. Aki fiatal volt és bohó, sok hülyeséget mondott kamerába, meg sok igazságot is. Kár, hogy már mindkettőt megbánta azóta.
Maradjunk a kommunikációnal, ne a pártpolitikával sárdobáljunk. Kitekintés Magyarországra 2014 kora nyarán, amikor államilag, központilag megemlékezünk tulajdonképpen a Magyarországon uralkodó diktatúra elleni harcról.
Fenséges lehetne a pillanat, hogy az egykori izgága fiatalember, aki 25 évvel ezelőtt ugyanitt a téren kiabálta a tömegbe, hogy legyen vége a diktatúrának, vonuljanak ki végre a megszálló orosz csapatok, stb., stb., stb., - most az ország miniszterelnökeként szónokolhatna a spontán és örömmel összegyűlt tömegnek, hogy megcsináltuk, és szabadok vagyunk. De ez akkor nem Magyarország volna sajnos, hanem egy giccses hollywoodi film. Pedig, alapvetően minden körülmény adott volna. A srácból aki akkor itt kiabált, mára tényleg az ország miniszterelnöke lett...
Az ország miniszterelnöke, aki önként és titokban kötött Oroszországgal évtizedekre szóló ezermilliárd forintos atomszerződést, aki mosolyogva fogadja országunkban a világ második legdurvábbnak tartott diktátorát, és aki aláírta egy olyan államtitkár kinevezését saját kormányába, aki például épp aznap is, 25 évvel ezelőtt, az előző rendszert szolgálva folytatott titkosügynöki munkát.
Ha tudom is, hogy van ott erre ember, nem is egy, kénytelen vagyok hangosan is kimondva megkérdezni: miért nincs Magyarország miniszterelnöke mellett egy rendes kommunikációs szakember, vagy akár egy stáb? Miért?
