Jópár ciklus eltelt már azóta, hogy utoljára választási programot láttam volna. Na nem az én állampolgári felelőtlenségem miatt, hanem a politikusok államférfiúi(női) felelőtlensége okán. Merthogy rájöttek a politikai kommunikáció egyik alaptételére: nem ésszel kell választást nyerni.
A FIDESZ ezt már régóta tudja, az MSZP még mindig nem érti. Az új kis pártok pedzegetik, de még amatőrök. Fel kell nőniük a feladathoz még. És hát az is igaz, hogy nehéz a FIDESZ uralta médiában elegendő helyet vásárolni, no meg igencsak forrásigényes is.
Éppen ezért volna különösen fontos valami igazán nagyot durrantani ellenzéki oldalon, hogy a relatíve kevesebb felület is ellensúlyozza a túlerőt. Lássuk, mi erre a legnagyobb ellenzéki párt ütőkártyája:
Hát, kéremszépen, ez meg "mi a búbánatos halál, rojtos, véreres farka"? Nem kommunikációs szakember, nem marketinges, nem is értékesítő, de végképp nem politikai tanácsadó munkája, az biztos! (Ha igen, kérjen elnézést, adja vissza a pénzt, és ássa el magát!)
Merthogy az még csak-csak rendben volna, hogy kár is értelmes programot gyártani a választóknak (hadd tudják már, mire szavaznak), de hogy pénzt adnak erre a - keresem a szót - brooooááááf-ra?
Térjünk vissza az első tételhez: érzelmekkel lehet választást nyerni. Akkor most mondja meg nekem valaki, milyen új korszakról beszél ez a kedvesen antipatikus, tejfelesszájú fiatalember, azzal a szép aláírásával, meg a homályos tömeggel a háttérben? És hogyan kötődöm én ehhez érzelmileg? Te medve anyám!
Miért nem lehet egy rendes választási kampányhoz piaci alapon megfizetni egy rendes reklámügynökséget, ahol esetleg - mondom esetleg! - vannak a kommunikációhoz, marketinghez értő szakemberek is?
Ott van ugyanakkor a másik oldal. No ott aztán jól bevált tudás már, hogy csak semmi konkrétum, semmi megfogható dolog - azok később számon kérhetőek ugye -, viszont telibe bele a pocakba az érzelmeket!
Egyszer már elbaltázták ezt ugyan (rosszabbul élünk, mint négy éve), de sajnos úgy tűnik, nem tanultak belőle. Lássuk mit tettek le ők az asztalra:
Igen. Ezt a nagyszerű plakátot látjuk mindenhol az országban. Az ellenzékhez képest az irány jó lenne, hiszen érzelmeket gerjeszt, minden racionalitás nélkül (ugyan hol van már kérem Hagyó Miklós - ugyanakkor persze kit érdekel ez?), de sajnos a nagy igyekezetben be is pattant az öngól. A bohóc. Mindenképp túl akarták spilázni, hát sikerült. Mert amíg Gyurcsány-Bajnai simán elmegy közellenség képnek, addig a bohóc azokat a tűzoltókat és rendőröket juttatja eszünkbe, akiktől elvették a szolgálati nyugdíjukat. Ja, és aztán a többi 55 feletti jómunkásember, akiknek mégiscsak tovább kell görnyedten dolgoznia 40 év bánya után mondjuk. És ha már nyugdíj, hol van a magánnyugdíjam vazze?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Most nagyon halkan, tényleg csak suttogva hadd kérdezzem meg, kommunikációs szakember helyett egyszerű, tudatos állampolgárként: ha erre vagy arra szavazok majd, ki mit fog tenni, ha kormányra kerül? És nem csak azt szeretném hallani, hogy "új munkahelyeket teremtünk", meg "jobb lesz mindenkinek", hanem valós terveket! Nem csak az érdekel, hogy szerintük A pontból B-be fogunk jutni, hanem leginkább az: hogyan?
A szomorú igazság az, hogy ezt azért nem tudjuk, mert a pártok nagyon korán ráébredtek a címben szereplő igazságra: választásokat nem észérvekkel lehet nyerni, hanem érzelmekkel.
