Nem vagyok teljesen elszakadva a valóságtól, ezért nem kérem számon politikai kommunikátorainktól a teljes szakmai, etikai korrektséget (bárcsak tartana ott ennek a csöpp földnek népe, hogy megtehetném). De azért egy visszatérő momentumra most visszatérnék: gyermekek a pártreklámokban. Nem értem, hol van a gyermeki jogok biztosa, amikor sorozatosan felhasználják gyermekeinket piszkos politikai célokra...
Igen, tudom: az EU előírásai ellenére, Magyarországon nincs a gyermeki jogoknak külön biztosa. Van helyette általános biztos, aki minden évben meghirdet egy gyermekek jogaival foglalkozó programot. Na pont ezek a félrenézések és megmagyarázások teszik, hogy a gyermekek jogai - a mindennapokban - olyanok amilyenek.
De kanyarodjunk vissza a politikai kommunikáció gyemekjog-tiprásaihoz. Nem tudom, Magyarországon ki használt fel elsőként gyereket, politikai reklámban, de valószínűleg már a legelején elkezdődött ez kétes gyakorlat. A gyermekek ártatlanságát, tisztaságát, igazát a politikai párt imidzsére áthúzó vizuális és érzelmi manipuláció talán egyidejű a demokráciával. Csakhogy ahol a gyermekbetegségeit már kinőtte egy demokratikus társadalom, ott joggal elvárható, hogy a jogok - kiváltképp az elidegeníthetetlen jogok - felette álljanak a politika érdekeinek.
A gyermekeket minden fejlett ország - és Magyarország - alaptörvénye szerint is különösen védeni kell. Mert elméjük és lelkük még fejlődésben van, ezáltal sokkal kitettebbek a rájuk leselkedő manipulatív reklámoknak, a médiának, a rosszindulatú embereknek általában.
A gyermekeknek emellett egyetlen fejlett országban - és Magyarországon sem - adták meg az általános választójogot. (bár a Fidesz felvetette a korhatár leszállítását és a szülök jogát gyermekeik helyetti szavazásra is!)
Ha azonban társadalmi konszenzus van abban, hogy a gyermekek (18 év alattiak) még fejlődő szervezetek, (elmék és lelkek) akikre különösen vigyázni kell, továbbá elfogadjuk, hogy a gyermek egyszer felnőtt lesz, és bizony saját életéről joga lesz egyedül dönteni, ha e jogukat megelőlegezzük már fiatalabb korukban is, akkor nem értem, hogyan lehetséges egy politikailag egyértelműen nem kiforrott és számbavehető irányultságú gyermeket politikai reklámban szerepeltetni. Különösen durva ez, ha 14 év alatti gyermekről beszélünk, vagy még fiatalabbról, olyanról, aki még írni/olvasni sem tud.
Hogy szegény gyermek azonosul-e majd szülei politikai nézeteivel, akik jó pénzért eladták őt egy reklámra, vagy vak hitből és önzésből az első sorban mutogatták őt nagy pártrendezvényeken, nem tudni. De a jogát, hogy önmaga dönthesse majd el, hogy arcképét mihez adja, nem lehet elvenni tőle. És nem, amíg elég érett lesz ahhoz, hogy ezt eldöntse, addig sem sajátíthatja ki a szülő ezt a jogát.
