HTML

Non vincere sed vastare venimus...

Egy kommunikációs szakember gondolatai olyan kommunikációs esetekről, ahol a cél/eredmény egyértelműen nem a győzelem volt, hanem a pusztítás... Pedig olyan könnyen lehetett volna...

Friss topikok

Megszállási emlékmű (sic!)

2014.03.28. 13:38 :: fpj

Igen, a belvárosba tervezett, sokat vitatott "Magyarország német megszállásának emléket állító ... emlékmű" ilyen kissé félreérthető leánykori névvel látta meg a napvilágot, egy tavaly decemberi kormányrendeletben. Hogy helyén való-e avagy sem, hogy mit ábrázol és kiket bánt vagy nem bánt, az nem ennek a blognak a témája. De az igen, hogy miért hagytak egy ilyen - előre láthatóan - vitákat kavaró emlékművet ilyen hülye névvel útjára engedni. 

Mintha nem lenne eleve elég kehe a dolognak, még hülyén is kellett megnevezni. Persze, azokon múlik, akik fogalmazzák a jogszabályokat, no meg azokon, akik nem hagynak elég időt és folyamatot arra, hogy ne a nyers szövegek kerüljenek még aznap a parlament elé. 

Újabb csillogó példája annak, miért is szakma a kommunikáció, és miért is kellene végre komolyan venni. Persze, azóta ilyen fontos ez a szakma, amióta világunk felgyorsult, és a kommunikáció szinte minden formája tömegessé és azonnalivá vált. De azért ne feledkezzünk meg arról sem, hogy amióta az ember ír és olvas, a kommunikáció mindig is nagyon fontos és kiemelt terület volt. Az ókori görögöknél a retorika és a logika, míg a középkori keresztényégben az írástudás volt a hatalom kulcsa, amelyet amellett, hogy professzionális szinten oktattak, féltve őriztek is.

Most meg, amikor az alapszintű tudás jelentős része széles tömegek számára elérhető (az emberek alapvetően tudnak írni és olvasni, és van hozzáférésük a forrásokhoz), és mindennél fontosabb volna, hogy üzenetünk pontosan és érthetően jusson el a célközönséghez, egyszerűen megengedjük magunknak azt a luxust, hogy sz@#unk bele. Majd valami unokaöccs vagy kishúg megírja a szöveget, egyszerű ez mint a bot!

Aztán pislogunk, hogy az esetlegesen amúgy is vitatható sikerességű ötletünket, amit akárkibárki még hülyén is nevezett el, nem komálják az emberek...

Hab a tortán: az emlékmű felállítása "nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű" státuszú, amelyre már a kormányrendelet címében felhívják a figyelmet. Szinte látom, ahogy növeli a GDP-t, felpörgeti a belső fogyasztást, csökkenti az inflációt ÉS a munkanélküliséget együtt, esetleg a beruházási kedvet növeli... 

Szólj hozzá!

Címkék: politikai kommunikáció worst practice

A bejegyzés trackback címe:

https://accordingtome.blog.hu/api/trackback/id/tr346159659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása