Igaz, hogy folyton cikizem mind a baloldali, mind a jobboldali pártok kommunikációval foglalkozó munkatársait, de egyet azért el kell ismerni. Minden ordító baki ellenére a jobboldal nyer a választásokon, a baloldal meg nem. Azért ez egy mérőszám... De most tekintsünk egy picit csak a baloldalra, ahol éppen ezért a szükség is sokkal nagyobb, így azt gondolhatnánk összeszedik magukat végre. Hát nem.
Először is vegyük elő a Kónya Péter ügyet. A történelem mondhatni ismétli önmagát, a politikai házasságszédelgés nagymestere ismét belovagolt egy másik szervezet hátán a tutiba, csakhogy közölje: na jó innen már gyalog nyomulok tovább, ráadásul a másik irányba. De kösz mindent, és apropó, tudjátok lesz még ősszel majd az másik választás is, akkor azért még számítok a lovatokra egy pár hétig, okés? De most tényleg, az ilyen embereket miért gyűjtik maguk köré? És még azt sem mondhatom, hogy nem figyelmeztettem őket. Volt szerencsém Bajnai Gordont éppúgy, mint a Magyar Liberális Párt választmányi elnökét is négyszemközt felvilágosítani a helyzetről, sajnos úgy látszik hiába...
Ne is beszéljünk az Együtt-PM-ről, ahol minden józan érv ellenére most is kitartanak amellett a politikai kommunikációs abszurd mellett, hogy a pártnak ne legyen arca. Mert ez olyan felvilágosult meg demokratikus. Ja, adj el egy üdítőitalt a piacon név és arculat nélkül, azzal a szlogennel, hogy "konkrétan senkit nem tudunk megnevezni, de hidd el, hogy sokan isszák".
Aztán ott az MSZP bénázása. Hogy mit műveltek az EP választások előtt, kampány címén, na arról most hagy ne. Aztán meg ez a hirtelen akkor mindenki bekaphatja, én felmondok! monológ a párt elnökétől, aki ezzel élőben megvalósította a "csapot papot otthagyott" közmondást, az se gyenge. Most meg tisztújítás címén végre egy leheletnyi friss levegő jutott az MSZP háza tájára, de csak annyi, amennyi egy lélegzetvétel után el is enyészett. Végre fiatalok (és felépíthető arcúak - már bocs Attila) jelentek meg a nagyszínpadon (Tüttő Kata és Kunhalmi Ágnes), de csak hogy rögtön ki is derüljön: ők csak a budapesti elnöki posztért indulnak, és egymás ellen. A nagy játszótéren továbbra is a megújulást hirdető párt matuzsálemei, Kovács László, Szanyi kapitány, Lendvai Ildikó, Gúr Nándor és társai játszanak. Fiatalabb kategória, de marketingkommunikációs zsákutca Tóbiás József vagy Hiszékeny Dezső (arc és név, csak ennyit mondanék udvariasan).
Minden vélekedéssel ellentétben, semmi személyeskedés nincs ebben az írásban. Pusztán a baloldalon is fel kellene már fogni, hogy a politika színtiszta marketing. Ott pedig nemhogy számít, hanem 2/3-a van a dolgok megjelenésének és tálalásának... Tetszik érteni?...
