Még jó, hogy szegény áldozat édesanyja külön kérte, hogy hagyják ki őket a gyilkosság körüli hisztériakeltésből, ne használják többet lánya nevét, és úgy általában legyen végre békéjük, hisz van elég bajuk a gyász miatt amúgy is.
Na mi van azóta is minden egyes áldatlan nap az újságok címlapján? Hát persze, hogy az áldozat neve, nagy betűkkel, hogy messziről is olvasható legyen, no meg minél többen megvegyék a lapot.
A gyilkosságnak, a bűnnek nem szabadna, hogy üzletté váljon, mégis azzá lesz. Magától? Nem. A szerkesztők és újságírók jóvoltából. Akiknek - ne szépítsünk - ez a megélhetése. No persze nem a halál és a bűn, a tragédia és a gyász, de mondjuk ezek minél életszagúbb és botrányosabb tálalása.
Amikor én még fiatal újságíró tanonc voltam - pedig alig egy évtizede volt csak - még úgy tanították, ne használjuk fel az áldozatok nevét, azonosítóit (rendszám, stb.) az ilyen tudósításoknál. Persze már akkor is volt nem egy sajtóorgánum, amely direkt ebből élt meg, de nekünk legalább még azt tanították, hogy majd ha oda kerülünk, ezt ne tegyük.
Kevesen lettünk abból az évfolyamból újságírók. Annál többen lettek viszont azok, akik vagy nem így tanulták, vagy nem ezt tanították nekik, vagy egyáltalán nem tanulták sehogy. És a biznisz virágzik!
Nem tagadom, a tragédiákról nyilván be kell számolni, hiszen ezekből az esetekből mindenki csak tanulhat. Az egyes ember - és családjának - tragédiáját azonban ezzel együtt is tisztelni kell. Nem válhatnak cirkuszi látványossággá.
Egy fiatal lány sajnos azonban most már azzá lett. És mert egy cirkusz nem cirkusz porondmester nélkül, külön szánalmas, hogy:
"A 25 éves áldozatot a gyászszertartáson a kormány nevében Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter búcsúztatta."
Ja, mert biztos ismerte...
