Hallgatom a rádiót, bár ne tenném. Ady, Babits, Shakespeare! Csak remélem, hogy nem halljátok ezt, s nem forogtok a sírjaitokban... Még fiatal angoltanár szakos hallgatóként ültünk Andris barátommal a szakadt Opel Kadettben, szólt a rádió, és egyszercsak eljött a szomorú pillanat, amikor rádöbbentünk, hogy értjük a dal szövegét. Ami addig jó kis dallamnak tűnt, az egyszercsak átcsapott hallgathatatlan "mi a szar ez"-be. Azt énekelték ugyanis: "plantation boy, plantation boy"...
No, ma meg hallgatom a rádiót, és zsinórban mit kell hallgatnom?
When I look at your face, there's not a thing that I would change... / I'd catch a grenade for you (yeah, yeah, yeah) / I-I love you like a love song baby...
Komolyan mondom, kész csoda, hogy a világ nyugati felén vannak még szerelmek, ha ez az általános romantika-színvonal.
Hiszen milyen romantikus is a mélyen szeretett lány szemébe nézni, és komoly arccal közölni a következőket:
Elkapnék egy gránátot helyetted, úgy szeretlek, mint egy szerelmes dalt, és ha az arcodra nézek, hm, nem változtatnék rajta semmit. Micsoda romantika!
