Az Opus 1985-ös számának magyar áthallásával kezdeném: Levelet kaptam, Life! Bővebben: a nyomozóhatóság hat(!) havi megfeszített munkával megtalálta az egyik budapesti F. Pétert, és nyomban be is idézte bűncselekmény gyanúsítottjaként a XIV. kerületi rendőrkapitányságra. A bűn: különleges személyes adattal való visszaélés jogosulatlan adatkezeléssel. Nagyon súlyos lehet, mert míg a "behívóban" még vétség volt, mire odaértem már bűntett lett. Ez a nyomozóhatóság szerint aprócska változtatás. Így most három év letöltendő a kiszabható bünti.
Vegyük sorjában: A szóban forgó honlap láblécében és impresszumában is világosan, normál betűmérettel fel van tüntetve a szerkesztőség elérhetősége, a szerkesztő neve és a tartalomért felelős szervezeti vezető neve is. A feljelentést követően a nyomozóhatóság ezt figyelmen kívül hagyva, nagyszabású felderítésbe kezd.
Előbb hetykén odaveti az elsőre az IP cím kiadásától vonakodó svéd honlapfejlesztő cég magyarországi képviselőjének, hogy ha nem adják ki a kért adatokat, "más eszközeik is vannak ám". Hehe. Ez mindjárt olyan demokratikusan hangzik.
Habár a diktatórikus és szélsőséges berendezkedéséről ismert Svédország nyilván sosem akadályozná az igazságszolgáltatást, a honlapfejlesztő cég előbb egyeztet ügyfelével. Az ügyfél - kinek személyét fedje homály, hisz még folyamatban van a grandiózus nyomozás - együttműködő lévén megadja a felhatalmazást a cégnek, hogy az kiadja IP címét, sőt, arra kéri a cég vezetőjét, hogy a folyamat felgyorsítása érdekében közölje egyéb elérhetőségeit is a nyomozóhatósággal - ahogy az egyébként a szóban forgó honlap impresszumában is fellelhető.
Mikor ez utóbbi megtörténik, a nyomozóhatóság vérig sértődik, és közli, hogy az nem így megy, mert a nyomozásnak metodikája van, vagy mije, talán protokollja. A lényeg, hogy ők nem ülnek fel mindenféle segítő szándékú információnak, majd ők ezt kinyomozzák.
És eltelt hat hosszú hónap.
Habár a nyomozóhatóság leinformálta a honlapfejlesztő céget, az internetszolgáltatót, sőt, egy kollégát is talált, akik mind megerősítették, hogy adott honlap szerkesztőjének elérhetőségei ott vannak a honlapon, az idézés végül egy szerencsétlen budapesti lakos magáncímére érkezett, akit épp úgy hívtak, mint a feltételezett gyanúsítottat.
A rendőrség - mondjuk úgy - nem volt túl együttműködő, amint megtudta, hogy ez a gyanúsított nem akar rögtön vallomást tenni. Sőt, odáig mentek, hogy ha a gyanúsított nem tesz vallomást, akkor ők sem válaszolnak kérdésekre. Úgy mint: mi a pontos vád mögötti tartalom? Mi a különleges személyes adat a vitatott papíron? Miért jutott arra a T. nyomozóhatóság, hogy F. Péter a tettes? És legvégül: miből gondolja, hogy az az F. Péter, akit magánlakásán beidézett, ugyanaz az F. Péter, aki adott honlapot üzemeltető cégnél dolgozik?
Válaszok tehát nincsenek. Feljelentés, az van. Meg gyanúsítottság. Meg bűncselekmény. És egy utolsó kísérlet a vallomásra: ha most nem vallok, így megy be az ügyészségre a paksaméta. Aztán nekem reszeltek. Majd a bíróságon, ott elmondhatom, mi bánt. De addigra ugye...
Ügyvédem tanácsára panaszt teszek a gyanúsítás ellen. Ez a legjobb: a panaszt a nyomozóhatóság véleményezi, majd megküldi a saját iratcsomagjával együtt az ügyészségnek. Az ügyészség a nyomozóhatóság véleményét és iratkupacát figyelembe véve dönt arról, hogy jogos volt-e a panasz. Naiv ügyfél kérdése erre mi? És engem nem kérdez meg az ügyészség, miért tettem panaszt? A válasz: nem.
Na, az év meglepetése lesz, miként dönt kizárólag az egyik fél meghallgatása után az ügyészség.
Végül persze nem tudtam tartani a szám, és kifakadtam (túl sok Denny Crane-t néztem mostanában). Hogy mégis milyen igazságszolgáltatási rendszer az, ahol bárki az arcomba vághatja ismeretlenül, hogy egy gaz bűntény elkövetője vagyok, majd nekem kell előbb vallomást tennem(!), hogy egyáltalán megtudjam, miért is tart valaki engem egy gaz bűntény elkövetőjének. Csak én vagyok túl régi vágású ahhoz, hogy elvárjam az engem párbajkesztyűvel arcul csapótól, hogy kifejtse, miért is gondolja rólam, amit gondol? Túl extra kérés ez, valóban?
És akkor a bűncselekményről. Adott egy közszereplő, aki egy országos TV csatornán rágalmazza a másik közszereplőt. Ebből per lesz, amely megakad azon, hogy a rágalmazással vádolt közszereplőnek talán diplomáciai védettsége van. A bíróság tanácstalan, így útmutatást kér illetékes minisztériumtól. A minisztérium válaszol, a bíróság pedig a választ kiadja mindkét pereskedő félnek. Az ellenérdekelt fél a dokumentumot nyilvánosságra hozza honlapján. A válaszban - a szakmai indokláson túl - kizárólag a rágalmazással vádolt közszereplő neve és az eljáró bíróság ügyiratszáma nevezhető adatnak. Az ügyiratszámról tudni kell, hogy annak birtokában sem tud senki további információkhoz jutni, hiszen az iratbetekintéshez előbb igazolnia kell magát és jogosultságát is az érdeklődőnek. Jogosultság hiányában pedig nincs tovább.
Kérdem én, ártatlan szemlélője az eseményeknek, mégis mi a *VXC%")/Mđß a különleges személyes adat, amivel itt vissza lett élve? De pláne bűncselekményként?
Mintha legalábbis egy Julian Assange vagy egy Edward Snowden lennék...
