Íme egy cél, amit tökéletesen lehetett volna a jóság kommunikációs álarca mögé bújtatni, de valakiknek még ezt is sikerült elbaltáznia. Mert az vesse az első követ a mindenkori kormányra, aki szerint rossz szándék vezérli akkor, amikor további intézkedéseket tesz a dohányzás visszaszorításáért. Az elmúlt tíz évben előbb kitiltották a dohányzást a repülőgépekről, majd a vonatokról, a középületekből, éttermek egyik feléből-, majd a másikból is. Aztán a buszmegállók következtek. Mindeközben folyamatosan nőtt is a cigi ára, hogy egyre nehezebb legyen hozzájutni. És most, csak egy apró lépcső lett volna azt mondani, tovább nehezítik a hozzáférést: az eddigi 40.000 helyett, jövőre már csak 7.000 helyen lehet majd hozzájutni, és megint csak drágábban.
És ezt mondták? Ezt csinálták? Nem.
Előbb újrapályáztatták az országot, aztán persze kiszivárgott, hogy a haveroknak osztották le a biztos profitot jelentő boltot, majd mindezek után jelentették be, hogy háromszorosára növelik a - most figyelj minek hívták! - garantált állami profitot. Au...
A gyerekek védelméről pedig csak annyit, hogy miután az egész buli úgy indult, hogy a nehezebb hozzáférhetőség kedvéért kizárólag dohányárut lehet árusítani ezeken a helyeken, most beleveszik a fagylatot is!
Ímhol egy újabb kommunikációs állatorvosi ló. A semmiből tűnt elő, de akkora, hogy a görögök falova ehhez képest hinta paci volt.
Arról most nem értekeznék, hogy a kormányok miként fizetik ki hűséges támogatóikat és gazdasági hátországukat (mert őrizzük meg higgadtságunkat, mind ezt teszik). Arról viszont igen, hogy ezt miként kellene kommunikálni.
Namost, adott a kormány, meg a biztos hasznot jelentő állami dohánymonopólium. És az, hogy a dohányzás nagyon egészségtelen és drága dolog. Mi a teendő? El kell érni, hogy Nyuszi barátai és üzletfelei részesedjenek leginkább ebből a haszonból. Ez egy olyan szép történet lehetett volna - ha megint csak nem szól közbe a mérhetetlen kapzsiság, önteltség és amatörizmus.
Lássunk egy jó példát:
"A nép egészsége mindenek előtt való. Csak az egészséges ember lehet boldog, csak az egészséges ember tud dolgozni, és csak az egészséges emberek tudják fenntartani ezt az országot. Magyarországon 18 percenként meghal egy ember a dohányzás következtében. És milliárdok mennek el az életben maradók kezelésére. A kormány ezért tovább halad az 1999-ben megkezdett úton, és újabb szigorításokat vezet be a dohányzás visszaszorítása-, és a magyarok egészségének megőrzése érdekében. Első körben megemeli a dohányárukat terhelő adók mértékét, amely bevételből az egészségügy kiadásait gyarapítja. Másrészt negyedére csökkenti a dohányárusító helyek számát."
Eddig a képzelt hivatalos közlemény. Majd az osztás a következők szerint: minden megyében és megyei jogú városban a helyi önkormányzatokon keresztül folyik le a pályázat, lévén ők ismerik a helyi viszonyokat. (igen, ez utóbbi kifejezés kétértelmű, nem véletlenül.)
Most térjünk vissza a valóságba. A kommunikációs kármentésre.
A szekszárdi polgármester egy barom. Ma, a XXI. század már nem igazán hajnalán, inkább reggelén (okostelefonok, mini HD videókamerák, stb), nem ülök le arról mutyizni, hogy ki a haver és kinek osztok ezért trafikot, hacsak nem igazán-igazán jó barátok között vagyok, egy védett szobában. De még ott is csak suttogok, és felhangosítom a rádiót. De leginkább nem eresztem szabadjára azt az öntelt nyelvemet, hanem a hivatalosan meghirdetett érvek mentén, ügyesen fogalmazom meg a kritériumokat. Ettől leszek ugyanis helyi furkó helyett politikus. Na mindegy. A leges-legjobb meg nyilván az, ha polgármesterként eleve nem veszek részt ilyen megbeszélésen, hanem elküldöm a sameszt, aki majd képvisel engem, a nevem említése nélkül. (Csak a nagyon gyengébbek kedvéért: a samesz nem rokon, nem alkalmazott, nem világi cimbora vagy üzlettárs.)
De térjünk vissza a kommunikációs problémához. A szekszárdi polgármesternek sajnos reszeltek. Lehet, jó elvtárs volt, de a párt érdekei ugye, most azt kívánják tőle, hogy távozzon. (Persze lesz majd neki egy jó kis FB elnöki posztja valahol, amiből megél, vagy kap majd egy másik állami pályázatból egy jó kis koncessziót... Ne legyünk naivak ugye.)
De most, a kormányfőnek fel kell állnia, fel kell szólítania a távozásra a szekszárdi polgármestert, átkot kell rá szórnia, és ki kell jelentenie, hogy ebben az országban végleg vége a mutyiknak, és mindegy, hogy a mi kutyánk kölyke avagy sem, aki az emberek államra bízott pénzével visszaél, annak nincs pardon. Oszt jónapot.
Befogtuk az ellenzék száját? Javarészt igen. Elvettük ugyanis a mutyifegyvert tőlük. Összezárt a szavazótábor a kétkedőket, megingókat is beleértve? Össze, hisz láthattuk: a nagy vezér olyan igazságos, hogy még a saját kutyánk kölykét is megcibálja, ha kell...
És ha mindezt még az elején az idézett szöveggel vezették volna be, a kormány akár mennybe is menetelhetett volna. De nem tette. Mert kommunikációból ebben a szemeszterben is elégtelent produkáltak.
És akkor a keretes szerkezet kedvéért egy utolsó fricska, avagy magyarázat a címre:
"Megértem, hogy az érintett bankoknak és részvényeseiknek ez nagyon kellemetlen, de a garantált profit idejének vége" - jelentette ki Fellegi Tamás fejlesztési miniszter az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara (AmCham) fórumán, 2011 szeptemberében...
