Jaj, hogy még a Rogán Antal sem tud már olyan szépen bánni a szavakkal/médiával, mint egykor! Mostani kommunikációs bukfence tanítani valóra sikeredett: "Nem lesz választási regisztráció, habár az erejük meglenne hozzá."
Színtiszta örömöm mellett - melyet afölött érzek, hogy a demokrácia egyik lábát most épp mégsem sikerült kirúgni - újra felhördült bennem a kommunikációs szakember. Az Alkotmánybíróság döntését (és egyben a kormány ezt követő gyors belső elhatározását) egészen egyszerűen úgy kellett volna kommentálni, hogy megértették és tiszteletben tartják. Ez még kis hitelt is adott volna (vissza) a kormánypártnak, miután nemegyszer mosta már fel az alkotmányosság őreivel a padlót.
De nem. Ez nem lett volna elég nekik. Hozzá kellett tenni, hogy "de az erőnk megvolna hozzá!". Na és ezen buktak le. Hogy nem, nem volna már meg az erejük, de legalábbis saját maguk szerint, már biztosan nem.
Hogy súlyosbítsák az amúgy is elég menthetetlenné vált helyzetet, Rogán Antal sietve hozzátette azt is: "ugyanis ha az alkotmányba beemelték volna a regisztrációt, az komoly politikai vitákat hozott volna, és zűrzavar érzését keltette volna a választókban.".
Mert eddig nem okozott politikai vitákat? Vagy nem okozott zűrzavart a választókban? Hiszen hónapok óta ez tematizálta a közbeszédet, és olyannyira zavaros volt a dolog, hogy még a FIDESZ saját nagyágyúja is belezavarodott.
Íme a kitűnő példa arra, miért fontos, hogy ott, és pontosan ott fejezzük be beszédünket, ahol az átadni kívánt üzenet véget ér. Minden más csak magyarázkodás, és minden egyes szavával újabb potenciális baki lehetőség. A mai retorikai tanulság tehát az, hogy tudd, mikor kell abbahagyni!
