Bernie Ecclestone-t egy német bíróságon azzal vádolták, hogy 27 millió fonttal megvesztegetett valakit. Az ügyészek hónapokig kutattak, meghallgatásokat tartottak a bíróságon, majd miután úgy tűnt, hogy billeg a mérleg nyelve,nincs elég bizonyíték se ellene, se mellette, egész egyszerűen felajánlották a gyanúsítottnak, hogy amennyiben megduplázza az összeget és azt befizeti a bajor költségvetésbe, ejtik a vádat.
És így is lett. Ecclestone vagyonát 4 milliárd dollárra becsülik, így viszonylag könnyen fizette le ki az ügyészséget államot. Munkája során folyamatosan jelen van a Forma 1 versenyeken, amelyek hétről-hétre más országban/kontinensen kerülnek megrendezésre. A bírósági meghallgatások ugyanakkor április óta minden héten heti két napon át tartottak, Németországban.
Felmerül a kérdés, hogy miért érte meg ez a hercehurca mindkét félnek? Nem, nem merül fel. Ecclestone-t végre békén hagyják (nyilván volt vaj a füle mögött), törődhet a maga dolgával, a bajor állam pedig gazdagabb lett 99 millió Euróval. A megvesztegetett német bankárról nem esik szó a híradásokban...
Ugyanakkor az a kérdés joggal merül fel, hogy miben különbözik a két kifizetés, amelyet Ecclestone egyszer egy német bankárnak, egyszer a bajor államnak eszközölt. Célját tekintve mindkettő ugyanaz volt, ahogyan módszerét tekintve is. Pénzzel jogtalan előnyhöz jutni. Sok pénzzel. A különbség pusztán annyi, hogy míg az első esetben Ecclestone volt a kezdeményező fél, és ez az aktus törvénytelen volt, addig a második esetben a bajor állam (ügyészség) volt a kezdeményező fél, és törvényes (!!) volt.
Technikailag azonban mindkettő vesztegetés és lefizetés volt. Az utóbbi kicsit talán zsarolással és hivatali visszaéléssel is terhelt...
Azonban nem ez a lényeg, hanem a történet tanulsága. Az, hogy nem csak két üzletember között működik a vesztegetés, hanem az állam és egy üzletember között is, ráadásul nyíltan. Ennek pedig egyetlen világos üzenete van: pénzzel minden megvehető. A bajor állam is.
