Fiatalok és bolondok, így jellemezhetnénk a jó pár napja tartó demonstrációk résztvevőit. Csakhogy épp az ilyen fiatalok és bolondok szokták gyökeresen megváltoztatni a világot. Mert ártatlanok, őszinték, kitartóak, irracionálisak, és a hatalom által nem igazán megfoghatóak. Ilyenek voltak húsz éve azok a fiatalok is, akik megalapították a Fiatalok Demokratikus Szövetségét, amely "liberális, radikális és alternatív" szervezetként írta le önmagát. A hatalom már akkor sem tudott mit kezdeni velük, végül egy egész rendszer megváltozásának lettek mozgatórugói.
Nos, azt hinnénk, akik így kerültek végül hatalomra, jól megtanulták a leckét, és odafigyelnek az ilyen helyzetekre. De nem. Nem elég, hogy jól belerúgnak a ma fiataljaiba, depláne az egyetemistákba, aztán még arcul is köpik őket, és legvégül rendőrökkel vitetik el vélt vagy valós vezetőiket.
Na így ne kezeljük a hasonló helyzeteket, állhatna minden politikai kommunikációról szóló tankönyvben, már ha volnának ilyenek. De ugyanez a szöveg állhatna Orbán Viktor önéletrajzában is, aki saját bőrén tanulta meg, milyen az, amikor a pökhendi hatalom ellen, a ráérő és gondolkodó egyetemi ifjak betámasztanak.
Ha én lennék a hatalom, de csak mondjuk a hatalom kommunikációs tanácsadója, egyetlen dolgot javasolnék a belügyminiszternek:
Most szépen felemeled a piros telefont, odaszólsz a rendőrfőkapitánynak, és közlöd vele: senki, SENKI nem nyúl egy ujjal sem a demonstráló fiatalokhoz! Minden rendőr legyen jólfésült, kedves, mosolygós, és biztosítsák a demonstrálók szabad útját és biztonságát. Egy hajszál nem görbülhet meg, hivatalos fellépésről pedig még csak álmodni se merjen senki. Nincs igazoltatás, és végképp nincs elvezetés!
Na ehhez képest mi volt? Eleinte még csak-csak nyugi volt, aztán az egyre idegesebb politika csak beszólt. Elkezdődtek a teljesen felesleges igazoltatások, majd végül estére csak sikerült elvezetni és bevinni a rendőrségre pár fiatalt. Jelzem, nem olyanokat, akik rugdosták vagy köpködték volna a rendőröket, netán fenyegetően léptek volna fel az államrenddel vagy a társadalommal szemben. Nem. Pusztán beszóltak a hatalomnak.
Amit eddig is tudtunk, az most is beigazolódott. A fiatalok kitartó bandázása meghátrálásra kényszeríti a kormányt. A kőbe vésett keretszámokból a kormány pár nap után nem győzött kihátrálni. Mindjárt találtak néhány tízmilliárd plusz forrást is a felsőoktatásra.
Csakhogy a lényeget még mindig nem akarják érteni. A szunnyadó oroszlán nem azért tépi szét az őt álmából felrugdosó embert, mert a rugdosás fájt neki, vagy szimplán éhes. Nem. Ez egyszerű elvi kérdés. Na nehogy már! És különben is: eddig és nem tovább!
Kérem szépen, íme egy tökéletes példa a politikai kommunikáció elbarmolására!
