Az ártatlanság vélelme olyan fogalom, amelyet 1., rendszeresen mindenki rosszul mond vagy ír; 2., mindenki csak saját magára vonatkoztatja.

Tele a sajtó egy öregember nevével és fényképével, lakcíme is könnyen beazonosítható. Náci mészáros - mondják. Valakik. Én egyetértek azzal, hogy egy olyan embernek, aki azt tette, amivel ezt a vénembert vádolják, nem lehet mentő körülményt találni. Ha 115 éves lenne és félhülye és félvak, akkor is börtönben a helye. 

Csakhogy még nem tudjuk, hogy az az ember, aki ezt a sorsot érdemli, azonos e az újságok címlapján szereplő vénemberrel. És amíg nem tudjuk - mert egy független és pártatlan bíróság ezt jogerősen még nem döntötte el -, de elítéljük, ugyanolyanok vagyunk, mint akiket megvetünk. Mert a nácik is mit tettek? Ránézéssel, besúgással, vélelmezéssel, vak gyűlöletből, és újjal mutogatás alapján ítéltek azonnali halálra embereket. 

Azt tisztáztuk tehát, hogy egy náci bűnös (ahogy egyébként bármely más politikai kurzus hasonlóan eszement, gyilkos kiszolgálója is) mindenképpen felelősségre vonást, büntetést érdemel. 

A halálbüntetésről most nem nyitnék vitát. (Keresztyén barátaim, jótékonyan fordítsátok el orcátokat Jézustól egy percre... Hmm... Zsidó és muszlim barátaim, nektek nem kell.) 

Az viszont, hogy egy embert meghurcoljanak, sárral dobálják, családját fenyegessék, életét tönkretegyék, teljes mértékben elfogadhatatlan.

A bűnösnek lakolni kell. De bűnösségét csak és kizárólag egy független, pártatlan bíróság ítélheti meg, bizonyítékok alapján. Jár a fellebbezés joga, és jár az ártatlanság vélelme is, mindaddig, amíg az ítélet nem lesz jogerős. Az ítélkezés joga nem kerülhet a csürhe kezébe ismét, mint 1944-45-ben. Mert akkor mivel volnánk különbek náluk?

A vádlott nevét és arcképét, bármely személyes azonosítóját nyilvánosságra hozni a sajtóban ilyen módon tehát bűn. 

Kötelező film: Megúszni egy gyilkosságot  ;  Getting away with murder