Ha a 16 éve átadott és rögtön Lágymányosinak keresztelt hidat most átnevezték Rákóczi hídra, akkor kérem - sőt követelem - régi igazságomat, a Megyeri híd átnevezését Chuck Norris hídra. Mert erre szavazott a magyar, és ezt ígérték anno.
Hogy Elvis többet tett-e Magyarországért, mint amennyit Chuck Norris tehetett volna, mondjuk országimázs és nemzetközi turisztikai reklám terén, nem tudom. De hiszem, hogy megfelelő kampány keretében pár hétig erről szólt volna a világsajtó. És eljött volna Chuck Norris és a világ szájára vette volna Magyarországot, és tömegek jöttek volna fényképezkedni évről-évre a hídhoz.
Azok, akik azt mondják, ez komolytalan gondolat, jól is gondolják meg nem is. Komolytalan, valóban. De miért ne lehetne egy ország kissé bohókás, kissé nyitott az újdonságra, ha az olyan hasznot hoz, amit másként milliárd forintokból tudnánk elérni, és valójában nem bánt senkit?
Ezenkívül nem tudom mi értelme ennek a nagy átnevezgetősdinek. Valaki számolja már ki, mennyibe kerülnek az új utcatáblák és kihelyezésük, a térképek lecserélése nyomtatott és digitális verziókban, az útikönyvekben. Az ingatlannyilvántartásokban. És azoknak a szerencsétleneknek a lakcímkártyáján, akik a kiszemelt utcában vagy téren laknak. Na őket például tuti senki nem kérdezte.
Ez pont ugyanaz a felesleges és kommunikációval nem indokolható húzás, mint a Magyar Köztársaság átnevezése Magyarországgá. Az összes igazolvány, az összes hivatal, az összes bélyegző, az összes levélpapír, az összes névjegykártya, az összes térkép, az összes hivatalos irat, az összes hivatali cégtábla, az összes irányjelző tábla, az összes honlap, az összes nemistudommégmi.
Ez kell nekünk, válság idején. Megint spóroltunk egy jót.
