Miért nem lehet azt a nyamvadt kamerát egyenesen tartani, nagytotál képet adni és mondjuk 3-5 különböző nézőpontból válogatni? Na jó, egy kamera néha, NÉHA! ráközelíthet valamire, de ez ugye szépen tönkrevágja a látványt, amit előtte hetekig tervezett sokmillió forintért valaki. Mert mi a tüzijáték lényege? Persze a durranás meg a füst, az is számít, de igazán a látvány a fontos, amelyet - mint színházi darabot a rendező - megterveztek előtte, hogy milyen színek, milyen formák, milyen sorrendben és egymáshoz viszonyított helyzetben jelennek majd meg. Egy ideje szokás ráadásul mindezt zenére időzíteni, ami még inkább kívánatossá teszi azt, hogy a grand totál látványt ne bontsa a szerkesztő/operatőr pixelekre.
Ehhez képest mit látunk évről évre minden csatornán abban a szerencsétlen 20 percben? Homályos fényes foltokat, tűzijáték csóvák felét, kétharmadát. Lánchidat, Duna vizén tükröződő lámpásokat. Idén láttunk tarkókat is közelről. Nem hiszem el, hogy a kamerát nem lehetett 30 centivel magasabbar tenni, hogy ne lógjanak bele a kép felébe a tarkók.
De ne kanyarodjunk el. Csak erre várom a választ: miért, ó szentséges tehenekre miért kell egy nagyszínpadi látványvilágon kipróbálni szabadon, a kameraoptikák összes izgi funkcióját?
