Lássuk csak, olyan sokminden történt, talán nem stimmel az időrend, de nem is fontos, a lényeg, hogy gyorsan ment.
Hogyaszonyga, kell egy új alkotmány, új alkotmánybírák (ha ez nem megy, a régiek maradhatnak, de kapnak maguk mellé újakat, hogy meglegyen a létszámbeli fölény a testületben), tutira kell menni, ezért be is kell korlátozni a hatáskörét.
Ha a 16 éve átadott és rögtön Lágymányosinak keresztelt hidat most átnevezték Rákóczi hídra, akkor kérem - sőt követelem - régi igazságomat, a Megyeri híd átnevezését Chuck Norris hídra. Mert erre szavazott a magyar, és ezt ígérték anno.
Hogy Elvis többet tett-e Magyarországért, mint amennyit Chuck Norris tehetett volna, mondjuk országimázs és nemzetközi turisztikai reklám terén, nem tudom. De hiszem, hogy megfelelő kampány keretében pár hétig erről szólt volna a világsajtó. És eljött volna Chuck Norris és a világ szájára vette volna Magyarországot, és tömegek jöttek volna fényképezkedni évről-évre a hídhoz.
Csak a kommunikátor kérdezi bennem halkan hörögve, hogy miért. Ha lehet minimál befektetéssel vagy odafigyeléssel giga támadási felületet védeni, akkor miért ne?
De nem. Jön a boríték, minden állampolgárnak, benne a kérdőív, miként és hogyan legyen az alkotmány.
Honnan tudja a kormány a címemet? A helyes válasz nem az, hogy persze hogy tudja, hiszen ő az állam, mert egy ideje van Magyarországon adatvédelmi törvény, ami arra szolgál, hogy mindenki - állam, vállalkozás, magánember egyaránt - csak arra használhassa fel a konkrét okból rábízott adatokat, amire annak idején kérte.
Sírba kergetnek ezzel a manapság oly sokat hallatott dologgal - amely, mint hamarosan kiderül, tulajdonképpen egy képzavar - hogy törvénybe foglalják az erkölcsöt. Hogyaszongya: alkotmány- vagy törvényellenes a jó erkölcsbe ütköző szerződés vagy végkielégítés. Szeretném már az elején hangsúlyozni, hogy nem a jó és rossz fogalmáról szeretnék vitát nyitni, vagy hogy jár-e, járhat-e valakinek százmilliós végkielégítés.
Háromszor kevesebb gólt rúgott... - harmadannyi.
Kiemelkedően alacsony zajszint... - vasúti betontalpfa.
Nimm kettő smile gumi... - német magyar angol, egy mondatban.
Ezt most tényleg kellett? Hagyjuk most e poszt erejéig a vizuálisan halál reklámfilmeket, amiken tényleg csak azért gondolkodom el néha, hogy te jó ég, ezt valaki sok pénzért, magát kreatívnak nevezve találta ki. Aztán valaki, aki ez előbbi főnöke, azt mondta, hogy na ez igen, ez nagyon ott van. És ott van persze a mit sem tudó megrendelő, aki meg elhiszi, hogy hát ez kell a népnek. (Rosszabb esetben ő ragaszkodik a saját elképzeléseihez). És végül ott vannak a kontrollcsoportokat szervező és vizsgáló szakemberek, akik hát, izé. Nem is tudom...
Na, újra választások, legyünk színvakok, gondoltam. Éljen a tudatos választás. Az önkormányzati választás végülis a legközvetlenebb környezetemről szól. Hol máshol, ha nem itt fontos, hogy személyesen is megismerjük leendő képviselőnket?
Nos, a lehetőség házhoz jött, azaz hogy majdnem. Egyik nap az egyik jelölt, másik nap a másik jelölt álldogált a kisbolt előtt. Hogy a feladatot leegyszerűsítsük, három konkrét kérdést szegeztünk mindkét jelöltnek.
Új kormánya van Magyarországnak. Keresztény és magyar. Nemzeti. Mert ez kell a demokráciában érlelődött választópolgárok relatív többségének. Szent korona, 15 millió magyar, kereszténység az alkotmányba.
Kell még - mert fontos szerepe van ebben a történetben - kommunikációs államtitkár. Mert mindezen értékek mellett kormányunk modern, fiatalos és nem fél használni a XXI. század technológiai vívmányait.
Miért nem lehet azt a nyamvadt kamerát egyenesen tartani, nagytotál képet adni és mondjuk 3-5 különböző nézőpontból válogatni? Na jó, egy kamera néha, NÉHA! ráközelíthet valamire, de ez ugye szépen tönkrevágja a látványt, amit előtte hetekig tervezett sokmillió forintért valaki. Mert mi a tüzijáték lényege? Persze a durranás meg a füst, az is számít, de igazán a látvány a fontos, amelyet - mint színházi darabot a rendező - megterveztek előtte, hogy milyen színek, milyen formák, milyen sorrendben és egymáshoz viszonyított helyzetben jelennek majd meg. Egy ideje szokás ráadásul mindezt zenére időzíteni, ami még inkább kívánatossá teszi azt, hogy a grand totál látványt ne bontsa a szerkesztő/operatőr pixelekre.
Drága feleim!
Sokszori sikertelen nekifutás után, most talán sikerül hosszúéltű blogomat útjára indítanom. Na majd meglátjuk...
