Háromszor kevesebb gólt rúgott... - harmadannyi.
Kiemelkedően alacsony zajszint... - vasúti betontalpfa.
Nimm kettő smile gumi... - német magyar angol, egy mondatban.
Ezt most tényleg kellett? Hagyjuk most e poszt erejéig a vizuálisan halál reklámfilmeket, amiken tényleg csak azért gondolkodom el néha, hogy te jó ég, ezt valaki sok pénzért, magát kreatívnak nevezve találta ki. Aztán valaki, aki ez előbbi főnöke, azt mondta, hogy na ez igen, ez nagyon ott van. És ott van persze a mit sem tudó megrendelő, aki meg elhiszi, hogy hát ez kell a népnek. (Rosszabb esetben ő ragaszkodik a saját elképzeléseihez). És végül ott vannak a kontrollcsoportokat szervező és vizsgáló szakemberek, akik hát, izé. Nem is tudom...
Maradjunk tehát a szövegnél. Miért van az, hogy nekünk még tanították a reklámszöveg írást, ma meg senki nincs, aki legalább közepes színvonalon űzné ezt a szakmát?
Aki ott volt, emlékszik még Szathmári tanár úr örökbecsű példájára: Suzuki, jól jár vele! És a házi feladatra: végy egyetlen politikai napilapot vagy hetilapot, és keress benne 10 db nyelvtani hibát. Nem elütést, nem nyomdahibát; képzavart, nyelvtani következetlenséget.
Sajnos nem tudom, él e még a tanár úr, de az biztos, hogy most lubickolhat(na) a minden eddigit felülmúló nyelvtani zűrzavarban, ami nap mint nap eláraszt bennünket a televízióból, rádióból, sajtóból.
