Hogy felhívják visszás helyzetükre a figyelmet, három kalauz (bocs, jegyvizsgáló) egyik nap szoknyában ment dolgozni. Erről szakszervezetük persze mindjárt videót is készített. A videó kikerült, a média persze felkapta, a probléma közismerté vált, a szakszervezeti kommunikáció elérte célját: ma már mindenki tudja, hogy rohadt melegben is hosszú, meleg, kényelmetlen nadrágban kell izzadniuk a jegyvizsgálóknak a MÁV-nál.
De a bejegyzés nem a szakszervezet sikeres kommunikációjáról szól, hanem a MÁV sikertelen kommunikációjáról.
Mert mi is volt a MÁV vezetésének reakciója minderre? Kirúgni, kirúgni, kirúgni! Indoklás: mert megsértették a vállalati etikai kódexet, és "csorbították a vasút hírnevét".
Most abba ne merüljünk bele, hogy ami nincs, azt nem lehet csorbítani. A MÁV-nak ha van is hírneve Magyarországon, azon nem lehet mit tovább csorbítani. De azért legyünk elnézőek - fekvő emberbe nem rúgunk többet - a MÁV-os kommunikátor mégsem indulhat ki nyilvánosan abból, hogy a cég, amit képvisel, úgy fos ahogy van. Mondjuk védenie kell a mundér becsületét, vagy mit.
Ugyanakkor azért - és nem csak mert ez a szakmája, hanem mert ő is utazott talán már vonaton - pontosan tudja, valahol mélyen legbelül, hogy a MÁV megítélése és egyben kommunikációja, egy tál fos.
Naszóval, nézzük akkor ezt az adott kommunikációs helyzetet más szemszögből. Nem mint a MÁV lejáratása, hanem mint egy kiváló és spontán (azaz ingyen) kínálkozó alkalom arra, hogy egy kicsit lökjünk a cég megítélésén, méghozzá a pozitív irányba. Nagyon szájbarágósan, de lássunk egy jó megoldást a szoknyás kalauzos helyzetre:
Hogy felhívják visszás helyzetükre a figyelmet, három kalauz (bocs, jegyvizsgáló) egyik nap szoknyában ment dolgozni. Erről szakszervezetük persze mindjárt videót is készített. A videó kikerült, a média persze felkapta, a probléma közismerté vált, a szakszervezeti kommunikáció elérte célját: ma már mindenki tudja, hogy rohadt melegben is hosszú, meleg, kényelmetlen nadrágban kell izzadniuk a jegyvizsgálóknak a MÁV-nál.
Képzeljük el, hogy észlelve, hogy a média felkapta a hírt, a köznek pedig tetszik az akció, nem ellentámadásba lendül a MÁV egy prominens vezetője, hanem kimegy a pályaudvarra - lezsírozza a szakszervezettel, hogy legyenek ott megint szoknyában a kalauzok - és meglátva őket belekacag a kamerákba, majd tréfásan közli: vette a lapot, érti az akciót. Kedélyesen elbeszélget néhány utassal, majd közli: azonnal felülvizsgálják a ruházkodási szabályzatot.
Hogy valóban mi lesz ebből, az már nem kommunikációs probléma. Mert összeül egy érdekegyeztető bizottság valahol, tárgyalgat, vizsgálgat, stb. Ami kommunikáció - közérdeklődés - szempontjából fontos, az annyi, hogy a szakszervezet jó kommunikációs húzására sikerrel ült rá a MÁV, jófejnek, emberközelinek és népszerűnek tűnve egy rövid időszakra.
