Olybá tűnik, a hó maga alá temette a kormányzati kommunikációt is. Ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy amint kimásztak alóla, azonnal újjal kezdtek mutogatni, hogy kiknek a hibája, míg ezzel párhuzamosan egymás vállát kezdték paskolgatni, hogy "ej de kib...ott jók vagyunk!".
A valóság azért kicsit más volt. Kezdjük ott, hogy a Belügyminiszter hazudott. Azt mondta, hogy már csütörtök kora délután lezárták az M1 és M7 autópályákat a rendőrök, és bejelentették a katasztrófa helyzetet. Valójában ez péntek kora délután történt meg. A felelősök pedig a felelőtlen autósok, akik minden figyelmeztetés ellenére elindultak.
A történet ott folytatódott, hogy bár egy egész napig tették próbára tavaly az emberek türelmét a Hoth bolygós meteoros sztorival, majd a Völgyzugolyos pusztító viharral, aminek során tesztelték az országos katasztrófavédelmi kommunikációs rendszert, ezt végül amikor kellett volna, nem vetették be. Csak hogy tiszta legyen: ez a rendszer krízis helyzetekben biztosítja a kormány számára, hogy minden rádió és tévé adón, folyamatosan tájékoztassák az embereket a helyzetről, a teendőkről. Mennyivel egyszerűbb lett volna ugye egy 160 karakteres sms helyett a ma már minden autóban lévő rádióadókon keresztül tájékoztatni az embereket arról, hogy mit tegyenek, mit ne tegyenek, merre járnak aktuálisan a mentősegységek, milyen számon lehet krízises helyzetben lévők pozícióját bejelenteni (szülő nők, csecsemők, öregek, balesetet szenvedettek).
Jellemző, hogy a tipikusan erre a helyzetre kitalált rendszer helyett - eleve egy nap késésben - arra jutott illetékes elvtárs, hogy akkor a mobilszolgáltatók küldjenek sms-t minden előfizetőnek. Erre van ugyan protokoll, csakhogy azt nem ismerve vagy megkerülve, nem a megfelelő csatornán értesítették a mobilszolgáltatókat. Az üzenet tartalmát minimum egy dilettáns állította össze, és a mivel egyszerre többmillió ügyfélnek küldtek sms-t, sok helyütt az további órákat késett. Itt jegyezném meg, hogy nem ördöngösség leszűkíteni a címzetti kört azokra, akik cellainformáció alapján jól beazonosíthatóan a hó sújtotta térségben tartózkodnak.
A helyzetet - kommunikációs szempontból - tovább rontotta, hogy a miniszterelnök és a belügyminiszter folyamatosan hamisan ábrázolták a helyzetet. A Kossuth és Széchenyi díjazottak gálavacsoráján a miniszterelnök azzal kívánt jó étvágyat a jelenlévőknek, hogy mostanra mindenki biztonságban van, meleg étel közelében. Valójában még órákkal később is több tucatnyian ültek átfagyott autóikban.
A kormányzati kommunikáció szervezőivel jelen helyzetben az a baj, hogy nem értenek hozzá, valamint hogy nem vették észre, hogy a XXI. században vagyunk. A tömegtájékoztatás tucatnyi csatornája áll a kormány rendelkezésére, kiváltképp krízis helyzetekben. Ezek jelentős részét nem használták, másik részét rosszul használták, harmadik részét saját politikai kommunikációs üzenetük továbbítására használták katasztrófahelyzetben. Ezek a legdurvább hibák, amiket ilyenkor elkövethetnek a felelősök.
A helyzet az, hogy a közelgő háromnapos ünnepi hétvége miatt valószínűleg mindenki szabadságon volt, a meteorológiai előrejelzések köztudottan nagy hibaszázaléka miatt pedig senki nem figyelt oda, mi várható. Ez utóbbi olyannyira igaz, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság honlapján március 14-én 8:55-kor megjelent első közlemény arra figyelmeztet, hogy az enyhébb tavaszi időjárás beköszöntével fokozott figyelmet kell fordítani az évről évre jelentkező veszélyforrásra: az erdőtűzre. Még ők sem vették komolyan a meteorológiai szolgálatot. A krízis központban pedig - újabb kormányzati sajtó baki - a megjelent hivatalos fotón látszik, hogy az időkép.hu honlapját nézik...
A hótorlaszok beálltakor a helyes gyakorlat az lett volna, ha a kidolgozott és begyakorolt riadóláncon keresztül azonnal (március 14 délelőtt) értesül a helyzetről a döntéshozó, azonnal lezáratja az érintett utakat, beizzítják az országos katasztrófavédelmi kommunikációs rendszert, mindenkit azonnal felszólítanak az otthonmaradásra, és berendelnek a tartózkodási helyük szerinti örsre, bázisra minden mozgósítható katonát, tűzoltót, rendőrt. A kormányzati védett személyeknek nem szabadott volna elindulnia sehova (Hende, Orbán, Pintér, Giró-Szász, stb).
Az autópályán rekedtek mentésére láthatóan nem volt kidolgozva terv, a kordonok átvágását a civilek kezdeményezték, sok helyütt a hatóság eleinte akadályozta. A melegedő buszok kiküldése olyan hirtelen történt, hogy forró italt és száraz eleséget már nem sikerült a helyszínre szállíttatni velük. A mentés helyzetéről, a csapatok helyzetéről senkit nem tájékoztatták, sokszor az egymás munkáját elvileg támogatni hivatott egységeket sem.
A politikai kommunikáció terén járatlan kormányzati kommunikátorok még arra is képtelen voltak, hogy átlássák, ha már ekkora késésben vannak, ha már nulla a koordináció, akkor nem a hazugság a legjobb eszköz. Amíg tartott a krízis, nyilván nem lehet impotensnek láttatni a döntéshozókat, mert az csak újabb pánikot szül. Viszont a krízis elmúltával az egyetlen helyes döntés beismerni, hogy hibáztak, őszintén feltárni a gyengeségeket, és elnézést kérni az érintettektől. Ez ugyanis a közbizalom megőrzésének egyetlen kulcsa ilyen helyzetben. Ha ugyanis ezt nem ismerik el, akkor egyértelművé lesz mindenki számára, hogy hiba híjján nem javítják ki a rendszert, és a következő katasztrófahelyzetben ugyanilyen káosz lesz.
A kormány hatalomra kerülése után nem sokkal történt vörösiszap katasztrófa után személyesen a miniszterelnök jelentette be, hogy a központosított és újragondolt katasztrófaelhárítás kidolgozása után, most már nem jöhet olyan katasztrófa, amelynél ne lehetne a kormányt hibáztatni a helyzet rossz kezelése miatt.
Hát kérem, akkor most hibáztassunk...
