A HVG első felütése olyan komolyra sikeredett, hogy egyetemet belülről látott ember igazán nem kételkedhetett abban, hogy Schmitt Pál plagizált. Nem segítette a helyzetet a köztársasági elnök - e téren is kritikán aluli - szakmai csapata, amely azt tanácsolta, hogy hallgasson az ügyről. Aztán jött a bizottság, amely indokolatlanul hosszú időt töltött ezzel a piszlicsáré üggyel, majd a korona az egészre: hoztak is határozatot, meg nem is.
A blog olvasói tudják, nem szoktam megtagadni tőlük az általam itt kritizált kommunikációs bakik egy helyes, vagy helyesebb megoldási kulcsát.
Az első lépés: Schmitt Pál plagizált. Ezt sokan úgy mondják, lopott. Mindezek tetejébe 2011 novemberében még az Oktatási Államtitkárság közleményben fordult az egyetemekhez és a sajtóhoz, hogy tudassa, a más által írt szakdolgozat sajátként való beadása bűncselekmény. (Hú, ez ciki! Ha csak sejtették volna, mi jön alig három hónap múlva!)
Második lépés: a bizottság hosszasan vizsgálta az ügyet, majd tulajdonképen leírta, hogy a dolgozat egyáltalán nem ismeri az idézőjelet, sem az utalást, sem az eredeti szerzőre való hivatkozás közvetett vagy közvetlen formáit. Nem szerepelnek a műben lábjegyzetek, végjegyzetek. Hab a tortán, hogy a megadott bibliográfia hibás, pontatlan, nem beazonosítható művek is találhatóak benne.
Ha csak ennyit megállapít bárhol, bármikor, bármilyen főiskolai konzulens vagy opponens, ez a dolgozat bizony nem megy védésre. Egyetemen depláne, magasabb tudományos szinten meg konkrétan kiröhögik az embert és egy életre eltanácsolják az akadémiai világtól.
Ha mégis védésre kerülne valami fatális hiba folytán egy ilyen dolgozat, akkor az már kellemetlen ugye, mert ekkorra a szerzője felelősséget vállalt az írásban foglaltakért, mint saját műért. Ha tehát ezen a védésen bárki belelapoz a műbe és kiszúrja, hogy egyetlen lábjegyzet, egyetlen idézőjel nincs benne sehol, az már minősített eset, és nem csak a dolgozat és a védés teljes elutasítását vonja maga után, de eltiltást is a további tanulmányoktól.
A bizottság tehát megállapította, hogy a mű nagyrészt más szerzőktől szó szerint, vagy parafrazált formában átvett részeket tartalmaz, bármiféle forrásmegjelölés nélkül. És a svédcsavar: hogy mégis megfelel az akkori doktori követelményeknek a védés folyamata, mert a hibát az egyetem vétette, hisz nem szúrta ki ezeket a hibákat, így a jelölt okkal hihette, hogy ő helyesen járt el.
1., Nem, nem hihette, mert tudta, hogy nem. Hiszen ő lopta a szöveget, nehogy már okkal feltételezte, hogy ez így van jól!
2., Igen, az egyetem hibája is, és a konzulensé és az opponenseké, mert tudták és látták, mi folyik ott, mégis Summa Cum Laude minősítést javasoltak mindhárman.
Harmadik lépés: habár a vonatkozó szabályzat egyértelműen deklarálja, hogy ilyen esetben az Egyetemi Tanács megvonja a doktori címet - nem hagyva sem bizonytalanságot, sem opciót -, a bizottság, a rektori konferencia, a minisztérium és az egyetem is tanácstalanul áll az eset előtt, hogy akkor most mi a teendő. Valószínűbb persze, hogy nem az a vita tárgya, mi a teendő, hanem az, ki tegye meg. A parlamenti pártok sorra nyilatkoznak - bár semmi közük az ügyhöz - miközben nem történik semmi. A köztársasági elnöki hivatal hallgat. (mai főhír: Magyarországnak nagyon fontos a nukleáris biztonság)
Adott tehát minden, ami egy jó kommunikációs krízishez kell. Csak éppen megoldás nincs sehol, amennyiben a feladat a hivatalban lévő elnök megtartása, megóvása.
Voilá, egy megoldókulcs:
Helyzet: Schmitt Pált, Magyarország köztársasági elnökét rajtakapták, hogy mintegy húsz éve, fiatalon megbundázott egy kisdoktori címet. Mindez be is bizonyosodott.
Politikai megoldás: Schmitt Pál benyújtja lemondását az Országgyűlésnek. Az Országgyűlés 2/3-a felkéri Schmitt Pált az átgondolásra, érdemei hosszas méltatása mellett valamint az ország érdekére hivatkozva. Ez 15 nap haladékot jelent, amely alatt a többi közjogi méltóság egyenként felkeresi őt hivatalában és maradásra kéri.
Akadémiai megoldás: A bizottság megállapította a plágium tényét de egyúttal azt is, hogy az egyetem és a doktori iskola is sokat hibázott. A felelősség így megoszlik. Tekintettel azonban az eltelt időre, arra, hogy ez a cím (sem az egyetem) azóta nem létezik, tudományos fokozatnak nem számít, valamint Schmitt Pál elévülhetetlen érdemeire a sportban és a sportdiplomáciában, a NOB-ban és a MOB-ban végzett évtizedes munkájára, a bizottság azt javasolja az Egyetemnek, hogy tekintsen el a dr.univ. cím elvételétől.
Emberi megoldás: Schmitt Pál bűnbánatot tart, elismeri, hogy hibázott, de szándéka jó volt. A nemzet érdekében és az OGY kérésére végül úgy dönt, kitölti mandátumát. A nép (többsége) megbocsát neki, végül egy-két hónap alatt el is felejtik ezt az egészet.
Nagy kérdés: mégis kiket alkalmaznak ebben a Sándor palotában, kommunikáció kategóriában??? De leginkább minek...
