Sorra épülnek a futball stadionok Magyarországon, miközben a magyar foci sehol sincs. Tekintsünk most el a stadionépítésbe fektetett milliárdok megtérülésétől, vagy gazdaságélénkítő hatásától. Nézzük csak érdeme szerint a dolgot. Úgy gondolnánk, az állam - mit is beszélek - minden magyar adófizető pénzén azoknak építsünk stadiont, akik cserébe megörvendeztetnek minket játékuk szépségével, és "visszafizetik" annak árát a magyar társadalomnak azzal, hogy nagy sporteseményeken mind büszkék lehetünk rájuk. Nos, mielőtt a nyájas olvasó tovább olvasná ez a bejegyzést, megkérem, írjon egy listát az öt legsikeresebb magyar sportágról! Majd írja fel a - zsinórban - legtöbb olimpiai aranyat nyert magyar sportoló nevét is...
Ha a wikipedián felkeressük a vonatkozó szócikket, azt találjuk, 295 magyar olimpiai bajnokunk van, sportágak szerint sorrendben az első három leghúzósabb sportág (kiosztott aranyérmek száma adott sportágban):
- 73 vízilabda
- 56 vívás
- 45 labdarúgás
Ha így nézzük, valóban komoly sportág a futball, a harmadik legtöbb bajnokot adta nekünk! (A három arannyal, egy ezüsttel, egy bronzzal és egy ötödik helyezéssel a magyar csapat összesen harminckét olimpiai pontot szerzett, ezzel a vízilabda mögött a második legeredményesebb csapatsportág, ma is Magyarország vezeti a férfi labdarúgás versenyszám éremtáblázatát (1952,1964, 1968.))
A felsorolás azonban csalóka, hiszen míg vízilabdában és futballban a bajnok csapat minden tagja - több mint egy tucat ember - kap aranyérmet, addig például vívásban csapat és egyéni aranyérmek is vannak. Valamint azt is érdemes figyelembe venni, hogy futballban utoljára 1972-ben ért el Magyarország értékelhető helyezést. Ettől ez persze még helyénvaló (minden bajnok maximális tiszteletet érdemel, csapat vagy egyéni érdemtől függetlenül), de a legsikeresebb olimpiai sportágakat mégsem csapatlétszám alapján kellene mérni.
Ha a sportágban szerzett olimpiai bajnoki címeket vesszük alapul, a lista mindjárt alaposan átalakul:
- 35 vívás
- 25 úszás
- 22 kajak-kenu
- 19 birkózás
- 15 torna
Nos, tegye fel a kezét, aki a bejegyzés olvasása előtt ezt a sorrendet vázolta fel.
Aha, látom, senki. :o(
No és a legsikeresebb magyar olimpiai bajnok?
Gerevich Aladár - a mai napig - világelsőként egymás után hatszor lett olimpiai bajnok vívásban 1932-1960 között. (Vele egyenértékűt kortársaink közül egyedül Birgit Fischer tudott elérni kajakban 1980-2004 között).
Ha másként nézzük, kizárólag egyéni sikerként tartjuk számon az olimpiai bajnokokat, akkor a legtöbb egyéni aranyérmet – ötöt – eddig Egerszegi Krisztina nyerte (1988, 1992, 1996).
Mostanában persze a legismertebb és legelismertebb bajnokunk a zsinórban háromszor olimpiai bajnok férfi vízilabda csapat, amely sorozatnak épp 2012-ben szakadt vége.
A magyarországi közbeszédet valahogy mégis a foci, és a stadionépítések határozzák meg, ahogyan sajnos a sportcélú költségvetési források elosztását is ezek uralják. Nagyvonalúan eltekintve a jelenlegi miniszterelnök futball fetisizmusától, sajnos így is az látható, hogy amelyik sportról, sporteredményről nem beszélünk, az tulajdonképpen nem is létezik. Ahogy minden szakmának, hivatásnak, vállalatnak, csapatnak, úgy a sportnak is szüksége van profi kommunikációra egy bizonyos szint után. Mert enélkül sajnos ez a szomorú igazság marad:
"Bármit elérhetsz, de ha nem kommunikálod, mintha el sem érted volna. Ugyanakkor gyakorlatilag a semmit is lehet úgy kommunikálni, mintha az valós teljesítmény lenne..."
