És megtörtént. Oly hosszú - a "gonosz birodalom" elleni - harc után, a multinacionális tőke halálcsillaga végül olyan fenyegetést jelentett a szeretett vezető szülőbolygójára, hogy az kénytelen volt beadni a derekát, és a kamerák kereszttüzében fehér köpenybe és vicces kis piros sapkába bújni, majd látványosan nehezen lenyelni a pirulát Coca Colát. Mint sajnos rendesen, most is csak halkan morajlik bennem mélyen a kommunikációs szakember, de aztán böff, feljön a lenyelt szénsav, és rájövök, csak egy kis emésztési zavar ez, nem több.
De továbbra sem értem, miért kell egy miniszterelnököt vicces helyett kifejezetten ciki helyzetekbe hozni. Mert míg az előbbit a nép kedveli - persze csak ha kellően ritkán fordul elő -, addig ez utóbbin az ellenzék röhög és beszerzési áron muníciót gyárt belőle, a kormánypárti meg kapkodja a fejét, mert nem érti, majd lesüti a szemét, mert nem szereti.
Kinek volt ez akkor jó?
Értem én, hogy a Coca Cola igazi nagyberuházó ebben a pici kis országban, amelyet ráadásul a gazdasági világválság mellett most már a Matolcsy-féle tündérmese is sújt, na de akkora gebasz csak nem lehet, hogy egy miniszterelnöknek vicces kis piros satyiban kell mókáznia a cég gyárában?
Értem én azt is, hogy mostanában lazaság van, rugalmasak lettek még a diplomáciai protokoll szabályai is, lehet feltűrt ingujjban a nép közé menni miniszterelnökként, meg viccelődni, meg mókás zenére táncolni, twitteren hülyeségeket üzenni, de azért mégiscsak ennek az országnak a miniszterelnökéről van szó.
Épp az ilyen ágazatspecifikus, kisebb jelentőségű, vagy esetleg kissé ciki helyzetekre lettek első körben a miniszterek, majd az államtitkárok, végül ez utóbbiak helyettesei kitalálva. Koptassák ők az arcukat mókás kis fütyisapkában.
Kiváltképp akkor, amikor két éve mást sem hallani szóban forgó miniszterelnöktől, hogy gazdasági szabadságharc, extraprofitot lenyelő multik, hazai gazdasági szereplők előnyben részesítése, egészségtelen élelmiszerek különadója stb, stb...
Mert ugye, ilyen helyzetben még a vicces díszlet, a ciki ruhatár és a Rákosista dramaturg nélkül is arc kell ahhoz, hogy valaki elmenjen egy multinacionális, jó szaftos profitot termelő cég gyáravatójára, ahol ráadásul ugye kellően egészségtelen barna lötyit gyártanak, kellően környezetszennyező alumíniumdobozokban.
Szóval kommunikációs szakemberként nem értem, miért engedték oda. Ez kellett, tényleg ez kellett?
