Egyre gyakoribbak a fellángoló viták olyan intézmények finanszírozásáról, amelyek a köz javát szolgálják, és részben vagy egészben a köz is finanszírozza őket. Ezt persze explicite senki nem mondja ki, inkább használjuk a kormány, az önkormányzat, az állam, a TB és hasonló rejtőszókat.
Mert miről is van szó? Arról, hogy mindenki akar utazni a BKV-n, mindenki olcsón akar utazni, mindenki úgy gondolja (mert ezt hallja mindenhol), hogy az állam így is milliárdokat adományoz neki, és mindenki sok járatot akar, tiszta buszokat, légkondit/ülésfűtést.
Ugyanez a vita egyébként a színházakkal vagy a kórházakkal kapcsolatban is élénk, tehát a probléma nem közlekedés specifikus. Az elvárások és az ügyért való tenni akarás kifacsart, fordított aránya azonban itt is ugyanolyan. Tenni - horribile dictu: fizetni! - érte büdös, de a színvonal az követelmény.
Persze, oka van bőven az egyszeri embernek arra, hogy jogosnak érezze, miért nem fizet. Mert ellopják. Mert eddig se fizettünk érte. Mert ellopják. Mert ilyen színvonalért még a timbuktuiak sem fizetnének. És mert csak egy megállót megyek. És mert ellopják.
A helyzet gyökere azonban merőben más. A valóság szomorú ténye az, hogy nem a BKV lop, hanem az állam csal. Merthogy megrendeli a szolgáltatást: legyen ingyenes a tömegközlekedés mindenkinek 62 éves kor fölött! Legyen ingyenes a közlekedés 6 éves kor alatt! Legyen 70%-kal olcsóbb a bérlet a diákoknak! És ez a felsorolás így megy oldalakon át. Ha vesszük ehhez Magyarország korfáját az utóbbi 20 évből,azt látjuk, hogy ezekkel a kedvezményekkel lefedtük a lakosság mintegy 2/3-át.
Azaz - ugyanúgy, mint az adózásban - körülbelül 2-3 millió ember tartja el 10.000.000 játékszerét. A különbség az, hogy míg jövedelemadót nyugdíjban és gyermekkorban nehéz szedni, lévén nincs jövedelem, az utazásért cserébe költségtérítést kérni igazán józan gondolatnak tűnik.
Persze - közösségi közlekedésről lévén szó - nem helyezhető a dolog kizárólag üzleti alapokra. A bevételek jelenleg - a BKV esetében - körülbelül 30%-át fedezik a kiadásoknak. A további egyharmad/egyharmad az állam és az önkormányzatok feladatkörébe kellene, hogy tartozzon.
Az államéba, merthogy ő írja elő, hogy kimindenki utazzon ingyen. Az ő utazásaik költségét bizony tehát 100%-ban kell, hogy finanszírozza. A BKV hülyesége, ahogyan mondjuk a MÁV-nál sem számolják össze, hogy pontosan kik, hányszor, milyen viszonylatban és milyen gyakran utaztak az állam kontójára. Így aztán nyilván nehéz is benyújtani a számlát. Továbbá a BKV kommunikációjának leggyengébb pontja is az, hogy nem tisztázzák: nem tagi kölcsönre, nem támogatásra, nem segítségre vagy alamizsnára van szükségük, hanem egyszerűen az állam nem fizeti ki a megrendelt szolgáltatást. Ebből lehet politikai csatározásokat csinálni, lehet kenegetni azt a bizonyos barna és büdös dolgot, de a megoldás pofon egyszerű. Ki kell nyomtatni egy amerikai filmekből ismert 1,5x2 méteres számlát kartonra, ráírni, hogy mennyivel lóg az állam a megrendelőnek, és mosolyogva átnyújtani. A kifizetésig pedig fel kell függeszteni a kedvezményes bérletek árusítását. Hamar lenne pénz!
Az önkormányzatok esetében pedig egyszerűen szintén össze kell számolni, hogy mely településekről járnak be a legtöbben, és azokat a vonalakat egyszerűen bérbe kell adni adott önkormányzatnak. Lásd a HÉV-et, amely nevében is jelzi, hogy helyi érdekű, azaz elsősorban azok utaznak vele, akik ott laknak valahol Budapest mellett, vagy nagyon külső kerületeiben.
A finanszírozás tehát megoldható, pusztán üzleti alapon kellene legalább egyszer összeírni, hogy pontosan mire is költenek egy évben, mennyi a teljes fenntartási költség, valamint, hogy kik az igénybe vevők és a megrendelők. Ezek alapján pedig egészen egyszerűen összerakható egy csinos kis táblázat arról, hogy kinek mit és mennyit fizetnie. Aki vonakodik, attól pedig meg kell tagadni a szolgáltatást. Mert az, hogy közös, nem azt jelenti, hogy bárki ellophatja, hanem azt, hogy mindenkinek bele kell szállnia.
